„Eszkimó művészet” változatai közötti eltérés

Az eszkimók használati tárgyakat, dárdákat, nyílhegyeket díszítettek bekarcolt vonalakkal, amelyek az egyszerű geometriai ábráktól idővel a bonyolultabb alakokig fejlődtek. A [[Bering-tenger]]i kultúra legrégibb emléleiemlékei a tudósok szerint i. e. 2258-ból származnak. Később a Punuk és Ipiutak kultúrát különbözetetikkülönböztetik meg, amelyek mindegyikében bonyolult szimmetrikus geomtriaigeometriai díszek tűnnek fel használati és temetkezési tárgyaikon.

A térség művészetének legrégibb emlékeit [[Jenness]] gyűjtötte össze és dolgozta fel [[1925]]-ben. Ez a kultúrkör a legrégibb időkben még nagyjából egységesnek tekinthető, különösen jellemzők rá az erősen stilizált, sokszor már absztrakt, csontból, szaruból és néha kőből faragott ember- és állatszobrocskák. A környezetükben élő [[medve]], [[fóka]], [[rénszarvas]], [[bálna]], [[rozmár]], [[bagoly]], [[lúd]], [[kacsa]] mind feltűnnek, de elképzelt szörnyek, tengeri istenek ábrázolása is előfordul. Használati tárgyaikon díszítőelemként szívesen alkalmaznak figurális motívumokat is, például bekarcolt ember- és állatalakokkal ékesítette csontíjait. Ennek a Dorset-kultúrának legrégiblegrégibb emlékei [[i. e. 675]]-ből mutathatók ki, és továbbélése egészen a [[14. század]]ig követhető. A későbbiek során különösen a fafaragás és a szobrászat fejlődött tovább. A mai kanadai eszkimó művészet különösen a [[Hudson-öböl]] környékén virágzik, jelentős népművészei az öböl partján, Povungnituk, Kogalik, Baker Lake, Churchill, Repulse Bay, [[Igloolik]], a [[Baffin-sziget]]i Cape Dorset, Lake Harbour, Kangeak, Frobisher Bay, és az [[Ellesmere-sziget]]en élnek.