Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: következő hozzáadása: sk:Benedikt XII.; kozmetikai változtatások
'''XII. Benedek''' néven lépett [[Szent Péter]] trónjára a [[katolikus egyház]] történetének 197. [[pápa (egyházfő)|pápája]]. Ő volt a harmadik [[avignon]]i egyházfő. Benedek avignoni elődjeitől több szempontból is elütött. Egyrészt őt már olyan [[konklávé]] válaszototta meg, ahol a [[Franciaország|francia]] [[bíboros]]ok abszolút többségben voltak. Benedek tehát vitathatatlanul a francia király támogatója volt. Emellett az első [[ciszterciek|cisztercita]] egyházfő jellemben és uralkodói képességekben is messze elmaradt a korábbi francia befolyásoltságú pápáktól. A krónikák nagyrészt jelentéktelen egyházfőként írnak róla, aki hiába próbált szembeszállni [[IV. Lajos német-római császár|IV. Lajos]], [[Német-római Birodalom|német-római]] császárral, és függetlenségét is hiába próbálta kiharcolni a francia udvarral szemben.
 
== Élete az avignoni trón előtt ==
''Jacques Fournier'' néven látta meg a napvilágot a [[Toulouse]]-hoz közeli [[Saverdun]] városában [[1280]] körül. A szerény családi háttérrel rendelkező Jacques korai életútjáról nem sok adat maradt fenn a krónikákban.
[[Fájl:Fontfroide, cloister and spire.jpg|balra|bélyegkép|200px|Az apátság temploma Fontfroide-ban]]
Annyi bizonyos, hogy családja végtelenül vallásos volt, és nagyrészt nagybátyja rábeszélésére igen fiatalon belépett a [[ciszterciek|ciszterciták]] [[boulbonne]]-i szerzetesei közé. Itt több évnyi tanulás után átköltözött a rend [[Fontfroide]]-ban álló [[kolostor]]ába, ahol addigra nagybátyját, ''Arnold Novelli''t választották meg [[apát]]nak. A rend egyik legtanultabb tagja lett, így később a [[párizs]]i egyetemre ment tanulni, ahol [[teológia|teológiából]] doktorátust szerzett. Miután nagybátyját [[bíboros]]i rangra emelték, Jacques lett a fontfroide-i kolostor apátja [[1310]] [[december]]ében. Elsőként itt mutatkozott meg vezetői képessége, amelyet a szigorú szabályok szerint élő szerzetesek között kiválóan tudott kamatoztatni. [[1317]]-ben [[Pamiers]] egyházmegye [[püspök]]e lett, majd [[1327]]. [[január 26.|január 26-án]] [[Mirepoix]]-ba helyezték át. Püspökként, főleg Pamiers-ben a [[katharok|kathar]] [[eretnek]]ség ellen heves harcot folytatott, amelynek minden fontosabb megmozdulását lejegyezte a ''Fournier Register'' című alkotásban, amelyet a [[vatikán]]i könyvtár őriz mind a mai napig. Az eretnekek elleni hatékony küzdelem miatt [[1327]]. [[december 18.|december 18-án]] [[XXII. János pápa]] bíborosi rangra emelte. <br />
Amikor [[1334]]. [[december 4.|december 4-én]] János pápa meghalt, a nagyrészt francia bíborosokból álló konklávé mindenekelőtt azt akarta elérni, hogy olyan egyházfő kerüljön [[Szent Péter]] trónjára, aki nem fogja áthelyezni a pápai székhelyt [[Róma|Rómába]]. A tárgyalások hamar eredményre vezettek, és a bíborosok [[Comminges]] bíborosát akarták megválasztani. Azonban a kardinális hevesen tiltakozott a döntés ellen, és nem akarta elfogadni a hivatalt. A tanácstalan kollégiumnak nem volt egységes jelöltje, amikor az első titkos szavazást megkezdték. A tanács legnagyobb meglepetésére a szavazáson több mint kétharmad többséggel Jacques Fournier-t választották meg egyházfőnek. [[1334]]. [[december 20.|december 20-án]] tehát a származása és vagyona miatt esélytelennek gondolt Fournier bíboros szerezte meg az egyházfői méltóságot. A bíborosok [[1335]]. [[január 8.|január 8-án]] [[Avignon]]ban koronázták meg a bíborost, aki felvette a XII. Benedek uralkodói nevet.
 
== Benedek néven az egyház élén ==
Koronázása után Benedek hamarosan vihart kavart a pápai kúriában, ugyanis kijelentette, vissza szeretné állítani az egyház római központját. A kincstárból pénzt küldött az örök városba, hogy felújítsák a [[Laterán]]t és a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikát]]. Az itáliai klérusnak azonnal felragyogott a szeme, hiszen ez azt jelentette, hogy hosszú idő után a pápa ismét kivonja magát a francia uralkodó befolyása alól. De az avignoni bíborosok mindent bevetve próbálták lebeszélni a római költözködésről, amely sikerült is nekik. A pártokra szakadt, háborúkkal nyomorított Itália képét vázoló francia klérus győzelme jelezte, hogy Benedek nem tartozik az erős akaratú egyházfők közé. A pápa tehát maradt Avignonban, ahol [[1339]]-ben megkezdte az avignoni Pápai Palota építését, amely ma is a város szívében áll. Lelkiismeretének megnyugtatására Benedek többször is jelentős pénzügyi segélyt nyújtott Itália háborúk miatt éhező népének, és a templomok helyreállítására.
 
=== Királyok hálójában ===
Az egyházi karrierjének hatása Benedek minden életrajzírója szerint mély nyomokat hagyott pápai regnálásában is. Az egyszerű életmódhoz szokott szerzetes rendkívül jó ember volt. Kegyes és lelkiismeretes egyházfőként ismerhette meg a kúria, azonban hiányzott belőle az a furfang és akarat, amellyel elődjei az uralkodók között fenn tudták tartani függetlenségüket. Benedek is törekedett ugyan a francia trónra lépő [[VI. Fülöp francia király|VI. Fülöp]] király befolyása alól kikecmeregni, de minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult. Fülöp már a Rómába való visszatérés megakadályozásában is nagy szerepet vállalt, de ami fontosabbnak bizonyult ő befolyásolta Benedek és [[IV. Lajos német-róami császár|IV. Lajos]], [[Német-római Birodalom|német-római]] császár kapcsolatát. A Rómában kiközösített bíborosok által császárrá koronázott Lajost XXII. János kiátkozta, és a római nép által megválasztott [[V. Miklós]] ellenpápát is hasonló "kegyben" részesítette. A császár és a pápa között elmérgesedett viszonyt Benedek új alapokra akarta helyezni. [[1335]] [[július]]ában Lajos követeket küldött az új egyházfőhöz, aki üdvözletét küldte Lajosnak, és a béke helyreállítását szorgalmazta. A császár persze megörült a pápai ajánlatnak, hiszen kiátkozása óta a birodalomban nem ismeri el minden [[herceg]] legitim uralkodónak. De Fülöp és a francia bíborosok már nem rajongtak annyira az ötletért. Fülöp nem akart erős szomszédot keletről, hiszen Franciaország akkoriban háború szélén állt [[Anglia|Angliával]]. Így a kardinálisok ismét meggyőzték Benedeket, hogy a Lajossal való kibékülés az eretnekség és a francia udvar ellenségeinek támogatásával egyenértékű. A visszatérő német követek tehát [[1337]]. [[április 11.|április 11-én]] csak azt közvetíthették uruk felé, hogy Benedek lehetetlen kérésnek tartja Lajos feloldozását. <br />
A császár megsejtette Fülöp közreműködését a pápai döntés mögött, így Lajos Benedek legnagyobb bánatára, szövetséget kötött [[III. Eduárd angol király|III. Edward]] angol királlyal Franciaország ellen. A háború a pápa szavára mit sem adó uralkodók között kitört, és hamarosan Benedek teljes megalázásához vezetett. A pápa által elutasított Lajossal ugyanis hosszas egyezkedés után VI. Fülöp kötött szövetséget. A bűnbakká tett egyházfőt Lajos nem ismerte el legitim pápának, és önkényesen intézkedett püspökök kinevezésében és egyik rokonának válásában. A semmibe vett Benedek komoly lépésre szánta el magát, de diplomáciai gyakorlatlansága miatt ez is balul ütött ki. A pápa [[keresztes háborúk|keresztes háborút]] hirdetett Lajos ellen, amely alól Fülöp kimentette magát az angolok ellen vívott háború miatt, és mindennek tetejében a saját háborúinak finanszírozásához kisajátította a pápa által a keresztes hadjáratra félretett pénzt.
 
Nemzetközi politikájában azért némi sikert is tudott magának kovácsolni. Így levelet írt Edward királynak, amelyben figyelmeztette az [[Írország|ír]] egyházban burjánzó eretnek tanokra. Arra kérte, hogy erősítse meg birodalmában az [[inkvizíció]] intézményét, és irtsa ki főként Írországban az eretnekséget. A keleti egyházakkal is sikeresen vette fel a kapcsolatot. Tárgyalásaiban [[III. Andronikosz]], [[bizánc]]i császár ígéretet tett a két egyház újraegyesítésére. Azonban a továbbiakban a [[konstantinápoly]]i udvarral más előrelépés nem történt. A [[szeldzsuk törökök]] által körülölelt [[Örményország]]gal intenzív kapcsolatot tartott fenn, és leveleiben segített felszámolni az örmény egyház kettészakadását. Keresztes mozgalma sem maradt eredmény nélkül, ugyanis [[1339]]-ben a [[Spanyolország]]ba betörő [[arabok]] ellen sikeresen buzdította a félsziget népét.
 
=== János pápa öröksége ===
A [[teológia]] doktoraként személyes ügyének érezte a korábban, [[XXII. János pápa]] idején kitört vita rendezését. A vita János egyik értekezése nyomán tört ki, amelyben a pápa úgy vélekedett, hogy haláluk után az üdvözültek nem találkoznak közvetlenül [[Isten]]nel. Minderre csak a test feltámadásakor, a végítélet után kerülhet sor. A vita végleges lezárása miatt úgy határozott, hogy segítségül hívja a párizsi egyetem teológusait is, és előírta, hogy négy hónapon belül vizsgálják át a szent szövegeket János kijelentésének vizsgálatára. [[1336]]. [[január 29.|január 29-én]] Benedek kiadta ''Benedictus Deus'' kezdetű konstitúcióját, amelyben lezárta az üdvözültek vitáját. Ez alapján a pápaság hivatalos álláspontja az lett, hogy János szemlélete nem eretnek, de minden bizonnyal téves. A bűneiktől megtisztuló földi testek lelke azonnal Isten színe elé járul.
De János öröksége volt a [[ferencesek]] ellen viselt filozófiai hadakozás is. A pápai hatalmat támadó teológusokat Benedek is elítélte, és érvénytelennek valamint betiltottnak nevezte azok műveit.
 
=== Az egyházi szervezet építője ===
Az egyházi szervezet alapköveit kétségtelenül az avignoni fogságban uralkodó egyházfők fektették le. Közülük is XXII. János pápa munkássága volt a legkiemelkedőbb, de utódjaként Benedek is igyekezett formálni a pápai kúria felépítését. A szerény életmódhoz szokott pápa legfőbb reformelve az igazságos szervezet kialakítása volt. Ezért a kapzsivá vált egyházi szervezet bevételi forrásait is mérsékelte, és az egyházi fegyelmet is szigorítani akarta. Már megkoronázása után pár nappal kiadta a kúria új házirendét, amelynek megsértéséért súlyos büntetéseket helyezett kilátásba a pápai hivatalnokok számára. Több kétes erkölcsű hivatalnoktól is megvált az avignoni udvarban. Eltörölte elődjei rendeletét, amelyben jutalomként egyházi méltóságokat lehetett elnyerni. Ezeket az úgynevezett ''in commendam'' kapott javakat Benedek a tisztességtelen vagyonhajhászás kútfejének nevezte. Élesen szembeszállt a több hivatalt birtoklókkal, és igen alapos vizsgálat után nevezett ki újabb főpapokat. A lassú eljárások miatt több szék is hosszú időn át üresen állt, amely egyben a pápai kincstár jövedelmeinek növekedését is jelentette, hiszen János óta a fej nélkül maradt egyházak jövedelmei a pápai kúriát illették. Az egyházi dokumentumokért elkért illetékeket méltányossági okokból csökkentette, és megtiltotta a pápai beleegyezést biztosító aláírás kiadását a legkisebb ügyekben is. Ezzel el akarta kerülni a kapzsi hivatalnokok gazdagodását. Mindezen újítások felügyeletére felállította a Registrum Litaniát. Benedek különös gonddal kezelte a szerzeterendeket, ahol igyekezett visszaállítani a hajdani rendi szabályok szigorát és vallásosságát. Az eretnek tanokkal szemben is kíméletlen harcot folytatott, azonban több krónika is megjegyzi, hogy az eretnekekkel való bánásmódja is olyan volt, mint jelleme: igazságos és kegyes. Egy [[viterbo]]i krónikás azt írta róla, hogy Benedek bizony olyan, mint ''Melkhizédech'', se anyja, se apja tán még felmenői sem. Ezeket a sorokat azért írta le a történetíró, mert Benedek gyűlölte a korábban minden pápa által természetesen kezelt [[nepotizmus]]t. Mindössze egyetlen rokonát emelte bíborosi rangra, a többieket pedig még csak jövedelmező állásokhoz sem juttatta.
 
[[ro:Papa Benedict al XII-lea]]
[[ru:Бенедикт XII (папа римский)]]
[[sk:Benedikt XII.]]
[[sv:Benedictus XII]]
[[sw:Papa Benedikto XII]]
156 395

szerkesztés