„Harmadik átmeneti kor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
HunyadymBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Link javítása átnevezés után (asszír király)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Psusennes I mask.jpg|right|250px|thumb|I. Pszuszennész halotti maszkja Taniszból]]
A '''harmadik átmeneti kor''' [[Az ókori Egyiptom|Egyiptom]] történelmében a XXI. dinasztiától számítódik. A korszak végének jelölésében a források nem egységesek. A Magyar Nagylexikon szerint a Kr. e. 656-ig uralkodó XXV. dinasztiabeli [[Tanutamon]] a kor utolsó fáraója. Az ókori Egyiptom Atlasza a XXIV. dinasztia utolsó királyával, [[Pije]] fáraóval Kr. e. 712-ben zárja ezt az érát. Allesandro Bongioanni: Ókori civilizációk. Egyiptom c. munkája i. e. 664-re, [[Taharka]] (Taharkó) uralkodásának végére teszi ennek az átmeneti korszaknak a befejezési időpontját. Szabó R. Jenő: Egyiptom című könyvében pedig nem is különíti el a [[későkor]]tól mint önálló történelmi időszakot, mivel a korszakot – ellentétben az első és a második átmeneti korral – nem követte egy fellendülési periódus. De valamennyi forrás egyetért abban, hogy Egyiptom hanyatlása a XXI. dinasztiával, i. e. 1069/1070-től kezdődött. Ekkor [[Szmendész]] lett a fáraó, aki felesége révén formálhatott jogot a trónra. Szmendész a fővárost áthelyezte Per-Ramszeszből [[Tanisz]]ba (ma Szan el-Hagar ) és erőfeszítéseket tett ugyan az egységes hatalom helyreállítására, de Thébában [[Ámon]] főpapja, [[Herihor]] vezetésével a papság ragadta meg a hatalmat és terjesztette ki fennhatóságát a [[Nílus]]-völgyben el-Híbától [[Asszuán]]ig. A fáraók a Deltában gyakorolhatták csak tulajdonképp a jogaikat. Tanisz korábban nem számított jelentős központnak, s a fáraó székhelyének átköltözését a vízi utak eliszaposodása is indokolhatta. A korszakban a hatalmi helyzetet bonyolította a líbiai tábornokok befolyásának erőteljes növekedése is, akik közül e korszakban több fáraó is kikerült. A harmadik átmeneti kor eseményeinek általános jellemzője volt a thébai Ámon-papság és a fáraók küzdelme a tényleges hatalomért, e harcban Egyiptom mint hatalmi tényező fokozatosan gyengült és elvesztette politikai befolyását a szomszédos országokban.
 
== A birodalom gyengülése ==
27. sor:
(Az ókori Egyiptom atlasza c. forrás a Pije utáni korszakot már a későkor részeként tárgyalja, a többi forrásmű azonban a harmadik átmeneti kort a XXVI. dinasztia vagy Szaiszi-kor előtti időszakra teszi.)
 
Pije uralkodásának végéig (i. e. 716 és i. e. 710 között) a Deltában a XXIV. dinasztia uralkodói az asszír előrenyomulást igyekeztek feltartóztatni és ebben a küzdelemben jelentősen meggyengültek. Ezt a helyzetet használta ki [[Sabaka]] (Sabakó) fáraó (ur. i. e. 716/712-702/698). Uralkodásának első esztendejében kiújult a Napata és Szaisz közötti konfliktus. Sabaka ezért újabb hadjáratot vezetett Egyiptomba, s i. e. 715-ben meghódította a Deltát. A XXIV.dinasztiához tartozó Bokkhórisz fáraót (i. e. 719/717-714/712) , Tefnahte fiát, [[Manethón]] szerint Sabaka foglyul ejtette és megégettette. Sabaka akciója végérvényesen megszüntette a „több királysággal” jellemezhető állapotot az országban. Uralkodásától kezdve a núbiaiak Egyiptom mint egész iránt a korábbinál jóval nagyobb érdeklődést mutattak, Memphiszt tették meg fővárosnak, s időről időre magában Egyiptomban laktak. Sabaka uralkodásának emlékeivel nemcsak a déli templomokban, [[Karnaki templom|Karnak]]ban, [[Luxori templom|Luxor]]ban, [[Medinet Habu]]ban, [[DenderaDenderai templom|Denderában]], hanem Alsó-Egyiptomban, Memphiszben, [[Buto]]ban is találkozunk. Sabaka utódai az asszírokkal is érintkezésbe kerültek Palesztínában, s bár különböző csodálatos történetek maradtak fenn az asszírok megfutamodásáról, valószínűnek látszik, hogy azokat a seregben kitört pestis késztette visszavonulásra.
A többi király eltávolítása a politikai struktúrát nem változtatta meg túlságosan, a helyi uralkodók továbbra is széles körű függetlenséget élveztek. A változások ugyanakkor számottevő gazdasági eredménnyel jártak. A fél évszázados núbiai ralom annyi műemléket hozott létre Felső-Egyiptomban, mint az előző kettő együttvéve; figyelemre méltó művészeti megújhodás következett be, ami inspirációit a megelőző korszakokból merítette.