„Móse Sárett” változatai közötti eltérés

== Élete ==
===Születésétől Izrael megalapításáig===
Móse Sárett [[1894]]. [[október 15]]-én született Móse Sertok néven, [[Herszon]]ban, az [[Orosz Birodalom]] területén. Édesapja [[1882]]-ben a [[BILU]] tagjaként kivándorolt Palesztinába, majd visszatért az Orosz Birodalomba. [[1906]]-ban már családjával együtt utazott ki [[Palesztina|Palesztinába]], ami akkor az [[Ottomán Birodalom]] részét képezte. A család két évet töltött a [[Ramallah]]tól északra található [[Ein Szanija]] nevű településen, ahol Sárett megtanult [[arab nyelv|arabul]]. [[1908]]-ban [[Tel-Aviv]]ba költöztek. Ezt követően [[Konstantinápoly]]ban folytatott jogi tanulmányokat folytatott, hogy a zsidó településeket képviselni tudja az Ottomán Birodalomban. Az [[első világháború]] kitörésekor visszatért Palesztinába. [[1916]]-ban belépett az ottomán hadseregbe, ahol tiszti végzettséget szerzett és nyelvtudására (török, német, arab) tekintettel tolmácsi feladatokat látott el. [[1922]] és [[1924]] között a London School of Economics-on folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a [[cionizmus|cionista]] mozgalommal.<ref name="Encyclopaedia Britannica">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/538790/Moshe-Sharett#|title=Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-21}}</ref><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council">{{cite web|url=http://www.pmo.gov.il/PMOEng/Government/Memorial/PrimeMinisters/Moshe_Sharet.htm|title=The President and Prime Minister Memorial Council:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-22}}</ref>
 
[[1925]]-ben a [[Davar napilap]] megalapításakor felkérték a főszerkesztő-helyettesi feladatok ellátására, [[1929]]-ben pedig a lap angol nyelvű kiadásának szerkesztője lett. [[1931]]-ben [[Háim Arlozorov]] munkatársa lett a [[Zsidó Ügynökség]]nél. [[1933]]-ban, [[Arlozorov-gyilkosság|Arlozorovot meggyilkolták]] és helyette Sárett lett a politikai osztályának vezetője, amelynek feladata a [[zsidók]] bevándorlásának elősegítése volt. Jelentős szerepe volt Tel-Aviv kikötőjének megépítésében. Erre azért volt szükség, mert az arabok az [[1936–1939-es arab felkelés Palesztinában|1936–1939-es palesztin felkelés]] során blokád alatt tartották a [[jaffa]i és [[haifa]]i kikötőket. Emellett a zsidó településeken saját rendőri erőt hozott létre. Ösztönzésére a [[második világháború]] során sokan harcoltak a [[Brit Hadsereg]] oldalán, az úgynevezett [[Zsidó Brigád]]okban. A háború után felerősödtek az ellentétek a britekkel, akik akkor uralmukat alatt tartották Palesztinát. A britek fegyverek után kutattak és tömeges méretű letartóztatásokra került sor. [[1946]]. [[június 29]]-én, a „fekete szombaton” Sárettet és számos társát cionista tevékenységük miatt letartóztatták és több hónapon keresztül fogvatartották. A britek végül [[ENSZ]]-hez fordultak. [[1947]]. [[november 29]]-én az [[ENSZ]] gyűlése elfogadta Palesztina zsidók és arabok közötti felosztásának tervét. Sárett központi szerepet játszott ebben a politikai küzdelemben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" /><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council" />
 
===Izraeli politikusként===
[[1948]]-ban, [[Izrael]] megalakulása után kinevezték az ország első külügyminiszterének. [[1953]]-ban [[David Ben-Gurion]] miniszterelnök ideiglesen visszavonult hivatalától és Sárett lett az utódja, aki folytatta a gyors gazdasági fejlesztéseket és a korábbi bevándorlási politikát. Az [[arabok]]kal való kapcsolatok stabilizálására tett kísérleteit gyakran kritika éri. Egyes vélemények szerint túlságosan elnéző volt a határmenti betörésekkel és a civil lakosságot ért támadásokkal szemben. [[1955]]-ben David Ben-Gurion visszatért a miniszterelnöki pozícióba, de a két férfi közötti nézeteltérés Sárett külügyminiszterségről való lemondásához vezetett. [[1960]]-ban megválasztották a [[Cionista Világszövetség]] elnökének. [[1965]]. [[július 7]]-én hunyt el [[Jeruzsálem]]ben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" />