„Német Kelet-Afrika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
folyószöveg ki, csonk be |
Qsf (vitalap | szerkesztései) a szöveg folytatása |
||
93. sor:
A gyarmat alapjait [[Carl Peters]] teszi le, aki a kor szokásai szerint a törzsfőnököktől, szultánoktól a földet "szerződésekkel" vásárolja meg. Így hamarosan 2 500 km² tulajdonosa lesz. Ahol az ajándékok és pénz nem vezetett eredményre, ott a fegyverek szava az, ami a németek kezébe adta a földet. Mindezeket természetesen a [[Társaság a német gyarmatosításért]] (németül ''Gesellschaft für deutsche Kolonisation'') szervezet égisze alatt történtek, amit Peters maga alapított 1884-ben. Ezen társaságnak a német kormány garantálta egy oklevélben, hogy létrehozhat egy [[protektorátus]]t a területen.
Miután a [[zanzibár]]i [[szultán]] tiltakozását fejezte ki Peters munkálkodása ellen (tekintve, hogy a szárazföldi rész Zanzibár fennhatóága alá tartozott) a német kormány öt hadihajót küldött a vita rendezése érdekében.
Ezt követően a németek gyorsan jogot formáltak [[Bagamoyo]], [[Dar es-Salaam]] és [[Kilwa]] területére. Erre a sietségre azért volt szükség, hogy biztosítani tudják a "Karavánok utcáját", egy folyosót a terjeszkedésnek és a kereskedelemnek. Az európai terjeszkedés ellen 1888-ban tört ki az [[Abushiri-felkelés]], amit a következő évben levertek [[brit]] segítséggel. A [[Heligoland-Zanzibár egyezmény]] megkötésével hozzávetőlegesen meghúzták Német Kelet-Afrika határait 1890-ben. A végleges határok megállapítása viszont csak 20 év múlva történt meg.
A [[Hehe törzs]] 1891 és 1894 között próbálta meg akadályozni a német terjeszkedést. Ez a lázadás azonban elbukott, mivel a többi törzs az új jövevényeket támogatta.
Már egy év múlva, 1895-ben kirobbant a [[Maji Maji felkelés]], ami aztán a kormányzói székébe került [[Gustav Adolf von Götzeng]]nek. De a botrányok tovább folytatódtak, miután kiderült a gyarmatosítás brutalitása és tisztességtelen mivolta az óhazában. Ezek hatására az új kormányzó, Bernhard Dernburg a legnagyobb odafigyeléssel irányította a területet és kivételes empátiával viseltetett az őslakosokkal szemben 1907-es kinevezését követően. Ennek a politikának azután az [[Első világháború]] vetett véget.
A gyarmati adminisztráció erősen támaszkodott a helyi törzsfőkre a rend fenntartásában és az adók beszedésében.
{{Sablon:Német gyarmatok (1871-1920)}}
{{csonk-földrajz}}
| |||