„Végvári Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete, munkássága: Kieg. |
|||
4. sor:
Végvári Lajos Zsirán született, alap- és középfokú tanulmányait [[Sopron]]ban és [[Sümeg]]en végezte, 1937-ben érettségizett. Ezt követően 1938-tól a [[budapest]]i [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]]en [[művészettörténet]]et, keresztény[[régészet]]et és összehasonlító irodalomtudományt hallgatott. Tanárai Hekler Antal, Gerevich Tibor és Kerényi Károly voltak. A [[második világháború]] idején, 1943-ban besorozták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért vissza, és 1948-ban szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját.
1947-ben a Fővárosi Népművelési Intézetben helyezkedett el tudományos tanácsadóként, majd 1948-tól öt évig a Fővárosi Képtárban dolgozott, 1950 és 1953 között az igazgatója, egyben a [[Szépművészeti Múzeum]] főigazgató-helyettese volt. 1950-től tanított az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]en és a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]], utóbbin 1954-ben a művészettörténeti tanszék vezetője lett. 1971-ben Miskolcra költözött, felesége [[Máger Ágnes]] festőművész. Főiskolai állása megtartása mellett a Miskolci Képtárban, majd [[Herman Ottó Múzeum]]ban dolgozott művészettörténészként. 1981-es nyugdíjazása után már csak a Múzeum képzőművészeti gyűjteményével foglalkozott. Előadásokat tartott az ország számos egyetemén, [[Debreceni Egyetem|Debrecenben]], [[Pécsi Tudományegyetem|Pécsett]] és a [[Miskolci Egyetem|Miskolcon]], de számos közönségtalálkozón is részt vett. A Miskolci Bölcsész Egyesület egyik alapító tagja volt, ahol 1997-ben díszdoktorrá avatták. 1999-ben életmű-díjat kapott a Magyar Fotóművészek Szövetségétől, és ekkor tüntették ki a [[A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje|Magyar Köztársasági Érdemrend
Munkássága során – a rendszeres múzeumi munka mellett – folyamatosan publikált és kutatómunkát folytatott, főleg a 19–20. századi egyetemes és magyar festészet története foglalkoztatta. Több mint negyven könyve jelent meg, emellett tanulmányokat, katalógus bevezetőket, kritikákat is írt. Legfontosabb műve a [[Munkácsy Mihály]] életének és művészetének bemutatását tartalmazó monográfia. A festészet története mellett fotóelmélettel és fotóesztétikával is foglalkozott, különösen szerette a [[Diaporáma|diaporámát]]. Művészettörténészi munkáján kívül számos kiállítást is rendezett és megnyitókon működött közre. 2004-ben hunyt el.
| |||