„Charles Lyell” változatai közötti eltérés

a
Bot: következő hozzáadása: mk:Сер Чарлс Лајл; kozmetikai változtatások
a (Bot: következő hozzáadása: simple:Charles Lyell)
a (Bot: következő hozzáadása: mk:Сер Чарлс Лајл; kozmetikai változtatások)
[[Fájl:Charles Lyell - Project Gutenberg eText 16935.jpg|bélyegkép|180px|]]
'''Charles Lyell''' (Kinnordy, [[Skócia]], [[1797]]. [[november 14.]] – [[1875]]. [[február 22.]]) a [[19. század]]i [[geológia]] legnagyobb alakja, a [[Charles Darwin| darwindarwini]]i evolúcióelmélet inspirátora.
 
Korszakalkotó műve a ''Principles of Geology'' (1830–1833), amely az első valóban modern geológiai munka. Ebben Lyell világosan kimutatja, hogy a [[Föld]] több száz millió éves (ma a Föld korát 4,5–5 milliárd évre becsülik, de Lyell csak a szilárd kéreggel foglalkozott, és ezt figyelembe véve már jóval kisebb a tévedése).
== Fiatalkora, tanulmányai ==
 
Charles Lyell jómódú családból származott, bár a család gazdagsága alig két generációnyi múltra tekinthetett vissza. Nagyapja a brit haditengerészetnél szolgált, John Byron admirális titkára, emellett az admirális zászlóshajója, a ''HMS Princess Royal'' ellátási tisztje volt. Az [[amerikai függetlenségi háború]] idején a franciák ellen végrehajtott hadműveletek nyomán jelentős részesedést kapott a hadizsákmányból. Ennek köszönhetően, amikor [[1782]]-ben háromévi szolgálat után nyugdíjba ment a Haditengerészettől, megvehetett egy jelentősebb (kb. 2000 hektáros) földbirtokot [[Skócia|Skóciában]] és egy szép házat Kinnordyban. Fia (Charles Lyell apja) színvonalas oktatásban részesült, egy évig a St. Andrews Egyetem hallgatója volt, majd 1787-ben a [[Cambridge]]-i Peterhouse-ban folytatta tanulmányait. 1791-ben végzett, ezután [[London|Londonban]]ban jogot tanult, ám nem szorult rá arra, hogy ügyvédként praktizáljon. Feleségül vette Frances Smitht, és Kinnordyba költöztek. Itt született a geológus Charles Lyell, 1797. november 14-én.
 
Szülei azonban nem telepedtek le véglegesen Skóciában, még gyermekük első születésnapja előtt Dél-Angliába költöztek, és nem messze [[Southampton|Southamptontól]], New Forestben házat és földet béreltek. Itt nőtt fel – fiatalabb testvéreivel (két öccsével és hét húgával) együtt – Charles. A fiú a [[botanika]] és a [[rovarok]] iránt kezdett érdeklődni, miközben a helyi iskolába járt. 1810-ben a midhursti nyilvános iskolába került. Mint a legidősebb fiútól, azt várták tőle, hogy apja nyomdokaiban haladjon.
 
1815-ben szüleivel és egyik húgával együtt nagyobb utazást tett Skóciában. 1816-ban [[Oxford|Oxfordban]]ban az Exceter College hallgatójának iratkozott be. Lyell váratlanul felismerte matematikai tehetségét, majd miután 1816-17 telén elolvasta [[Robert Blackwell]] Introduction to Geology (Bevezetés a geológiába) című művét, a [[geológia]] iránt kezdett érdeklődni. E könyv révén ismerkedett meg Lyell [[James Hutton]] gondolataival. Ezt követően Oxfordban, az 1817-es nyári szemeszterben meghallgatta William Buckland (1784–1856) néhány [[ásványtan|ásványtani]]i előadását. Bucklandet viszont William Smith (1769–1839) úttörő munkája inspirálta. Smith földmérőként a XVIII. század végén és a XIX. század elején ismerkedett meg Anglia kőzetrétegeivel, egyúttal annak szakértőjévé vált, miként lehet a fosszíliák alapján meghatározni a különböző rétegek relatív korát.
 
Apja nem túlságosan örült Lyell geológia iránti érdeklődésének. Mindamellett, [[1818]]-ban nagyobb európai körutazásra vitte egész családját, felkeresték [[Párizs|Párizst]]t, [[Svájc|Svájcot]]ot és Észak-Itáliát, így az ottani geológiai képződményeket is megismerte. Lyell 21 éves korában, 1819-ben, [[Oxford|Oxfordban]]ban megszerezte a diplomáját, ugyanakkor a Londoni Geológiai Társaság tagjai sorába is fölvették. Ezután, 1820 februárjában [[London|Londonban]]ban megkezdte ugyan jogi tanulmányait, de szinte azonnal jelentkeztek a látásával kapcsolatos problémák, ami kétségessé tette, hogy helyt tudna-e állni a jogi pályán. Ekkor apja [[Belgium|Belgiumon]]on, [[Németország|Németországon]]on és [[Ausztria|Ausztrián]] keresztül magával vitte őt [[Róma|Rómába]]. A több hónapos pihenés jó hatással volt egészségére, amikor azonban visszatért tanulmányaihoz, de szembántalmai ismét jelentkeztek. [[1822]]-ben végleg eldöntötte, hogy nem lesz jogász. Ehelyett hozzáfogott [[Anglia]] délkeleti részének alapos geológiai vizsgálatához. Közben azért folytatta jogi tanulmányait is, sőt, 1822-ben meghívták az ügyvédi kamara tagjai sorába. [[1823]]-ban azonban ismét ellátogatott [[Párizs|Párizsba]]ba, ahol bekapcsolódhatott a Geológiai Társaság munkájába is, amelynek előbb titkára, majd jóval később két cikluson keresztül a társaság elnöke is volt.
 
Lyell [[1825]]-ben megkezdte ügyvédi pályafutását, ugyanakkor azonban felkérték, hogy írjon kisebb esszéket és könyvismertetéseket a ''Quarterly Review'' című magazinba. Miután felfedezte, hogy tehetsége van az íráshoz, [[1827]] elején elhatározta, hogy könyvet ír a geológiáról, amihez el is kezdte az anyagot gyűjteni. Előbb azonban, [[1828]]-ban, elindult híres és fontos geológiai expedíciójára.
== Utazásai és geológiai kutatásai ==
 
[[1828]] májusában Lyell először [[Párizs|Párizsba]]ba utazott, ahol találkozott [[Roderick Murchinson]] (1792–1871) geológussal, és együtt mentek tovább a Francia-középhegységen és [[Franciaország]] [[Földközi-tenger|Földközi-tengeri]]i partvidékén keresztül [[Itália|Észak-Itáliába]], miközben Lyell részletes geológiai feljegyzéseket készített a látottakról. Murchinson hamarosan visszafordult Angliába, Lyell viszont eltökélten folytatja útját [[Szicília]] felé, mert ott talált [[Európa|Európában]] legközelebb [[vulkán|vulkános]]os és [[földrengés|földrengéses]]es területet. A Szicíliában látottak győzték meg végérvényesen Lyellt arról, hogy a [[Föld]] felszínét valóban a ma is megfigyelhető geológiai folyamatok formálták rendkívül hosszú idő alatt olyanná, amilyennek ma látjuk. Az [[Etna]] oldalában, magasan a tenger szintje fölött a magasba tolult tengerfenék jelenlétére utaló nyomokat talált, amelyeket lávafolyások választottak el egymástól. Lyell felismerte, hogy mivel az Etna viszonylag fiatal képződmény, az ott megtalálható állatoknak és növényeknek olyan fajoknak kell lenniük, amelyek [[Afrika|Afrikából]] vagy Európából vándoroltak át a szigetre, majd ott alkalmazkodtak az ott talált körülményekhez. Rétegtani (sztratigráfiai) vizsgálatai eredményeképpen a földtörténeti [[harmadkor|harmadkort]]t három korra osztotta: [[pliocén|pliocénre]]re, [[miocén|miocénre]]re és [[eocén|eocénre]]re.
 
Lyell 1829 februárjára visszaérkezett [[London|Londonba]]ba és azonnal hozzáfogott könyve megírásához. Saját terepi megfigyelései mellett Lyell a szerte az európai kontinensen dolgozó geológusok munkájára is jócskán támaszkodott, ezért a tárgykör olyan széles és átfogó leírását adta, amilyent addig még senki.
 
Lyell 1831-ben eljegyezte, majd 1832-ben feleségül vette Mary Hornert, Leonard Horner (1786–1864) geológus lányát, aki osztozott geológia iránti érdeklődésében. Gyermekük nem született.
Lyell 1841 nyarán egy évre [[Észak-Amerika|Észak-Amerikába]] látogatott, ahol nemcsak a földtörténeti régmúlt geológiai bizonyítékaival találkozott, hanem működés közben is megfigyelhette a természet erőit, például a [[Niagara-vízesés|Niagara-vízesésnél]]. Népszerű előadásokat is tartott, emellett fellendítette könyve forgalmát az Újvilágban. Később további három látogatást tett az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]].
 
Lyell [[1848]]-ban lovagi, majd [[1864]]-ben baroneti (egyfajta öröklődő lovagi) címet kapott. [[1858]]-ban a [[Royal Society]] [[Copley-érem|Copley-érmével]], [[1866]]-ban pedig a Királyi Geológiai Társaság [[Wollaston-érem|Wollaston-érmével]] tüntették ki. [[1875]]. február 22-én Londonban halt meg, miközben könyve utolsónak bizonyuló, javított kiadásán dolgozott. Nevét többek között a [[Hold|Holdon]]on és a [[Mars|Marson]]on egy-egy [[kráter]], valamint [[Tasmánia|Tasmániában]], [[Kalifornia|Kaliforniában]] és [[Kanada|Kanadában]] a Mount Lyell nevű hegycsúcsok, [[Grönland|Grönlandon]]on pedig a Lyell-föld őrzi.
 
== A ''Principles of Geology'' ==
 
 
A ''Principles of Geology'' (''A geológia alapelvei'') első kötete [[1830]] júliusában jelent meg (címét szándékosan választotta meg úgy a szerzője, hogy az [[Isaac Newton|Newton]] ''Principiáját'' idézze fel az olvasóban). A kötet címoldalán is feltüntetett alcíme így hangzik: ''„Kísérlet a Föld felszínén korábban bekövetkezett változások magyarázatára, figyelembe véve a ma is működő okokat”'', ami egyértelművé tette Lyell álláspontját. További terepi munkát követően (ezúttal elsősorban [[Spanyolország|Spanyolországban]]ban) a ''Principles'' második kötete 1832 januárjában jelent meg. Ebben világossá vált, hogy Lyell figyelme a fajok kérdése felé fordult. Nyíltan kimondja azt az [[ősmaradvány|ősmaradványok]]ok tanulmányozása alapján az 1830-as évekre már nyilvánvaló elgondolást, hogy a Földön valaha élt [[faj|fajok]]ok közül már sok kihalt és más fajok léptek a helyükre. A kor szellemével összhangban azonban Lyell különleges helyet tartott fenn elméletében az emberiség számára, mert fajunkat egyedinek, és az állatvilágtól különbözőnek tartotta. Azt viszont felvetette, hogy a fajok kihalásának a más fajokkal az erőforrásokért, például a táplálékért folytatott harc lehet az oka.
 
A kötetek tanúsága szerint Lyell érdeklődése a [[vulkán|vulkánoktól]] és a [[geológia]] más, dinamikus jelenségeitől a [[rétegtan|rétegtanon]]on (sztratigráfián), az [[őslénytan|őslénytanon]]on (paleontológián) és a glaciológián át a történelem előtti korok [[régészet|régészetéig]] és a [[paleoantropológia|paleoantropológiáig]] terjedt. A ''Principles'' egyik fő következtetése, hogy a földtörténeti múlt emlékei a jelen geológiai folyamataival értelmezhetőek. A hosszú idő alatt felhalmozódó apró változások a földtörténeti időskálán nézve jelentős változásokat eredményeznek. Ez az [[uniformizmus]] tanának lényege (szemben a katasztrofizmussal, amely álláspont hívei szerint a Föld mai geológiai arculata katasztrófák sorozata révén alakult ki).
 
Munkásságának tudománytörténeti jelentőségét növeli [[Charles Darwin|Charles Darwinra]]ra gyakorolt hatásuk. Lyell megkérte a ''Beagle'' kapitányát, hogy kutatóútjukon figyeljék meg a rendellenesnek tűnő sziklaképződményeket. A kapitány indulás előtt átadta Darwinnak a ''Principles'' első kötetét. A második kötetet Darwin útközben, [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] kapta meg. Több megfigyelésével sikerült alátámasztania Lyell elképzeléseit. Darwin hazaérkezése ([[1836]]. október) után szoros barátság és szakmai kapcsolat alakult ki a két tudós között. Mindamellett, Lyell a ''Principles'' első kilenc kiadásában tagadta az evolúció működését, csak a tizedik kiadásban (amely [[1866]]-ban, vagyis nyolc évvel ''A fajok eredete'' után jelent meg) írt arról enyhén támogató hangnemben.
 
A ''Principles'' harmadik kötete [[1833]] áprilisában jelent meg. Lyell ezt követően élete hátralévő részében elsősorban terjedelmes műve naprakészen tartásával foglalkozott, rendszeresen átírta és egyik új kiadást a másik után jelentette meg. A ''Principles'' tizenkettedik és egyben utolsó kiadása halála után, [[1875]]-ben jelent meg.
Az ''Elements of Geology'' (''A geológia elemei'') című, 1838-ban megjelent könyve az első, korszerű, geológiai kézikönyv. A ''Principles'' tartalmán alapul, de ezt is többször finomította.
 
== Források ==
*''Kampis György:'' [http://mek.niif.hu/05000/05011/html/darwin0001.html Bevezető tanulmány.] In: ''Charles Darwin:'' [http://mek.niif.hu/05000/05011/html/darwin0001.html A fajok eredete természetes kiválasztás útján.] 2. jav. kiad. [Budapest] : Typotex, 2005. ISBN 978-963-9132-60-3, ISBN 963-9132-60-8
*John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig (Akkord Kiadó, Budapest, 2004 - ISBN 963-9429-56-2)
[[ja:チャールズ・ライエル]]
[[ko:찰스 라이엘]]
[[mk:Сер Чарлс Лајл]]
[[nl:Charles Lyell]]
[[no:Charles Lyell]]
158 236

szerkesztés