„Politész” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Athénban kezdetben csak az apa részéről követelték meg szigorúan, hogy politész legyen, egyébként [[Themisztoklész]] vagy [[Miltiadész]] fia [[Kimón]] nem is lehetett volna teljes jogú polgár. Később [[Periklész]] hozott szigorú polgárjogi törvényt [fi. e. 451]]-ben, amiben az anyai oldalról is megkövetelte a politészi származást, amivel saját fiát, az [[ifjabb Periklész]]t is kizárta abból, de neki polgárjogot adományoztak. Politész felnőtt korú athéni születésű szabad férfi lehetett, a nők ún. passzív polgárjoggal rendelkeztek, azaz gyermekeiknek átörökítették a politészi státust, de maguk nem rendelkeztek politikai jogokkal.
A '''politészt''' besorolták területi közigazgatási egységbe ([[phülé]], [[démosz]]) és kultuszközösségbe ([[phrátria]]) is. Gazdag [[metoikosz]]ok és a város külföldi jótevői is megkaphatták a politészi státust, ez azonban nem volt olcsó mulatság. A polgárjogot az [[athéni népgyűlés]] adományozhatta minősített módon, ún "hatezres törvénnyel", azaz legalább hatezer polgárnak részt kellett vennie a határozatképességhez. A polgárjogot meg is lehetett vonni, ezt tették pl. az olyan hazaárulónak minősített politikusok, mint [[Themisztoklész]] és [[Alkibiadész]] esetén.
Rendkívül súlyos dolognak minősült, ha valaki jogtalanul állította magáról, hogy politész. Ha ez kiderült, azonnal eladták rabszolgának. [[Plutarkhosz]] szerint Periklész polgárjogi reformja után kb. 5000 embert adtak el ezért rabszolgának. Plutarkhosz szerint ekkor, [[i. e. 451]]-ben egyébként 14040 ember tudta igazolni athéni polgárjogát, azaz '''politész''' státusát. Az [[i. e. 4. század]] végére számuk 21000-re nőtt ([[Athénaiosz (író)|Athénaiosz]]) a 10000 [[metoikosz]], felszabadított rabszolga és [[nothosz]] mellett.
| |||