„Második triumvirátus” változatai közötti eltérés

 

== Előzmények ==

[[Kr. e. 44]]-ben [[Julius Caesar]]t meggyilkolták a [[Gnaeus Pompeius Magnus]] egykori híveihez kötődő köztársaságpárti összeesküvők (vezetőik [[Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)|Cassius]] és [[Marcus Junius Brutus|Brutus]] voltak). A [[senatus]] azonban nem restaurálhatta a [[köztársaság]]ot anélkül, hogy a gyülekező hajdani [[veterán]]ok és a Caesar-pártiak ellenállásával megküzdött volna. Először a [[magister equitum]], [[Marcus Aemilius Lepidus]] követelte a gyilkosok megbüntetését, azonban a kezdeményező szerep hamarosan átcsúszott az egyik [[consul]], [[Marcus Antonius]] kezébe. Ő hajlandó volt kiegyezni a köztársaságpártiakkal: a bűnösöket nem sújtották büntetéssel, és Caesar intézkedései érvényben maradtak.

 

A triumvirátus végét ezúttal is a leggyengébb tag kiesése okozta. [[Kr. e. 37]]-ben a megújított triumvirátusban még szerepelt Lepidus, de már teljes mértékben hatalom nélkül. Afrikából kiindulva [[Kr. e. 36]]-ban még megpróbálta átvenni a hatalmat Octavianus [[Szicília|Szicíliát]] meghódító katonasága felett, ám ehhez nem volt elég karizmatikus. Végül könyörögnie kellett ellenfele lábai előtt az életéért, amit az nagy kegyesen meghagyott, de Lepidus már névleges hatalmát is elvesztette. A triumvirátus felbomlott, és a [[principatus]] kialakulását követően soha többé nem jött létre új hármas szövetség.

 

*[[Első triumvirátus]]

 

[[fr:Second triumvirat]]

[[it:Secondo triumvirato]]

[[lt:Antrasis triumviratas]]

[[nl:Tweede triumviraat]]