„Római névadási szokások” változatai közötti eltérés

A harmadik név, vagy ''cognomen'' eredete az a szándék lehetett, hogy egy gens tagjait megkülönböztessék egymástól. A hivatalos dokumentumokban [[Kr. e. 100]]. körül tűnt fel, apáról fiúra öröklődővé vált és a nemzetségen belül a családot azonosította. Eredetileg gyakran valamely fizikai tulajdonság vagy személyiségjegy alapján született. Ebben a gúnynak is lehetett szerepe, és időnként ironikusan ellentmondásba került a viselő valós jegyeivel: a kopaszodó [[Caesar]] nevének jelentése például "hajas" volt, az elismerés övezte szónok [[Tacitus]]é pedig "csendes". További példák: ''Cicero'' (cicer: borsó), ''Naso'' (nagyorrú), ''Flaccus'' (fonnyadt, lelógó), ''Labeo'' (vastag ajkú), ''Plautus'' (lúdtalpas), ''Strabo'' (kancsal), ''Maximus'' (nagy növésű), ''Nepos'' (unoka), ''Gracchus'' (csóka), ''Agricola'' (földműves), ''Lentulus'' (lencse), ''Tranquillus'' (nyugodt), ''Pilatus'' (csárdás), ''Caecus'' (vak), ''Magnus'' (nagy), ''Rufus'' (vörös), ''Niger'' (fekete), ''Catullus'' (catulus: kutyakölyök), ''Scipio'' (bot, pálca), ''Postumus'' (utószülött). A ''Nero'' szabin eredetű, jelentése bátor.