„Római névadási szokások” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
==Az előnév==
A '''praenomen''' (előnév) nagyjából a mai [[keresztnév]]nek felel meg. A gyermek a [[lusztráció]] megtisztítási szertartásán kapta. Más kultúrákhoz képest a rómaiak nagyon kevés praenoment használtak: a leggyakoribbak száma kevesebb volt, mint 40, a késői köztársaság idején pedig mintegy 18. Volt olyan nemzetség, amely ezek közül is csak néhányat használt és volt olyan praenomen, amely csak egy bizonyos nemzetséghez kötődött. A ''pater familias'' gyakran önmagáról nevezte el a gyermeket (például nemtől függően ''Lucius,'' vagy ''Lucia''). A legtöbb praenomen hímnemben ''-o'' tövű ([[Alanyeset|nominativus]]ban -us), nőnemben ''-a'' tövű főnév.
Néhány példa: ''Marcus'', ''Tullus'', ''Titus'', ''Caius'', ''Publius'', ''Lucius''. Mivel az egyéni nevek száma igen kevés volt, ezért az első fiúknak még választottak egyéni nevet, de ha valakinek ötnél több fia volt, akkor már csak sorszámozták őket: (''Quintus'': ötödik, ''Sextus'': hatodik, ''Septimus'': hetedik, ''Octavus'': nyolcadik, ''Nonus'': kilencedik, ''Decimus'': tizedik). A kisebb sorszámok ritkák voltak, de előfordultak (''Primus'': első, ''Secundus'': második, ''Tertius'': harmadik, ''Quartus'': negyedik).
==Nomen gentile vagy Gentilicium==
| |||