„Hafré” változatai közötti eltérés

329 bájt törölve ,  13 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (→‎A Nagy-Szfinx: linkjav)
Nincs szerkesztési összefoglaló
| Utód = [[Menkauré]]
| Kép = [[Fájl:Kephrén.jpg|200px]]
| Uralkodása = [[I. e. 26. század|i. e. 25512558]] - [[I. e. 26. század|25252532]]
| Prenomen = <hiero><-wsr-ib-></hiero><br>''Uszerib''<br>Erős szívű
| Nomen = <hiero><-ra-xa:f-></hiero><br>''Hafré''<br>Ré felkel
 
Uralkodási idejének különböző változatai:
*i. e. 2558-2533<ref>Forrás: Hillary Wilson - Élet az ókori Egyiptomban</ref><ref>Forrás: Barbara Watterson - Egyiptomiak</ref>
*i. e. 2558-2532<ref>Forrás: Ian Shaw - Az ókori Egyiptom története</ref>
 
== Élete és családja ==
[[Fájl:Hafré.jpg|thumb|left|200px|A dioritszobor feje profilból]]
Hafré korát [[Hérodotosz]] zsarnoki uralomként jellemzi, miként atyja, [[Hufu]] korát is. Nem eldönthető, hogy bátyját álamcsínnyel távolította el, vagy annak korai halála és gyermektelensége miatt követte őt a trónon.{{forr}} A dinasztia korának további eseményei egyik változatnak sem mondanak ellent.<ref>Hafrét is Hufu egy másik fia követte, majd mégis Hafré fia, Menkauré került trónra.</ref>
 
Hafré felesége, [[III. Mereszanh]] Dzsehuti (Thot) papnője volt, s mint ilyen, az első ismert papnő.{{forr}} (A nők Egyiptomban általánosan ugyanolyan jogokat élveztek, mint a férfiak.)
Hafré felesége, Meriszaankh Dzsehuti (Thot) papnője volt, s mint ilyen, az első ismert papnő. (A nők Egyiptomban általánosan ugyanolyan jogokat élveztek, mint a férfiak.) Fiaik majd csak az V. dinasztia alatt játszottak valamiféle kiegyenlítő szerepet a hatalmi harcokban, hiszen Hufu fia Hafrét, újból Hufu fia, Dzsedefhór követte, s akit nem egészen egy esztendő múlva Hufu fia, Baufré váltott fel, bár köztük talán még egy Baka nevű is trónolt. Kawab herceg korai halálának ómene így harmincnégy év múlva teljesedett be. A IV. dinasztia idejének közepét a királyi házon belüli viszályok koraként tartjuk számon. Hufu fiai közül négyen (öten?) is megpróbálkoztak az országlással, ám az még a „Bölcs”-ként, később istenként tisztelt [[Dzsedefhór]]nak sem sikerült. (ő írta az első olyan ''Intelem'' című művet, melyet ismerünk, hiszen [[Imhotep]] Intelmeiből még idézetekben sem maradt fenn semmi, nem is biztos, hogy létezett. Dzsedefhór művét tekinthetjük a műfaj alapművének.) Szinte elképzelhetetlen, hogy mind a négy uralkodó törvényes örökös nélkül halt volna meg, főképp a 26 esztendeig trónoló Hafré esetében.
 
<!-- erre az egészre nagyon jó lenne valami forrás, mert teljesen légbőlkapottnak tűnik
Alternatív megoldásként feltehető olyan verzió is, hogy Hufu felosztotta négy fia közt a birodalmát, így Hafré egyidőben került trónra három másik fivérével, csak épp túlélte őket, és egyesítette a birodalmat. Ennek egyes-egyedül az a kérdés mondhatna ellent, hogy akkor miért nem fejeztette be testvérei félbehagyott síremlékeit? Erre is kínálkozik két megoldás: nem feltétlenül kellett jóban lenniük a közös országlás folyamán, vagy Dzsedefré még apja társuralkodója is lehetett. Ez utóbbira is van példa az egyiptomi történelemben. A négy (öt) uralkodó egyidejű trónolása ugyanakkor nem feltételezi a nyílt belviszály létét, annak semmi jele nincs. Sem az írott források, sem a régészeti leletek nem beszélnek olyan dolgokról, amit testvérharcnak, belviszálynak, lázadásnak vagy palotaforradalomnak értékelhetnénk. Hafré síremléke és a kor többi építészeti, régészeti emléke ennek épp az ellenkezőjéről, stabil, kiegyensúlyozott, jól működő államapparátust feltételeznek.
 
Hafré felesége, Meriszaankh Dzsehuti (Thot) papnője volt, s mint ilyen, az első ismert papnő. (A nők Egyiptomban általánosan ugyanolyan jogokat élveztek, mint a férfiak.) Fiaik majd csak az V. dinasztia alatt játszottak valamiféle kiegyenlítő szerepet a hatalmi harcokban, hiszen Hufu fia Hafrét, újból Hufu fia, Dzsedefhór követte, s akit nem egészen egy esztendő múlva Hufu fia, Baufré váltott fel, bár köztük talán még egy Baka nevű is trónolt. Kawab herceg korai halálának ómene így harmincnégy év múlva teljesedett be. A IV. dinasztia idejének közepét a királyi házon belüli viszályok koraként tartjuk számon. Hufu fiai közül négyen (öten?) is megpróbálkoztak az országlással, ám az még a „Bölcs”-ként, később istenként tisztelt [[Dzsedefhór]]nak sem sikerült. (ő írta az első olyan ''Intelem'' című művet, melyet ismerünk, hiszen [[Imhotep]] Intelmeiből még idézetekben sem maradt fenn semmi, nem is biztos, hogy létezett. Dzsedefhór művét tekinthetjük a műfaj alapművének.) Szinte elképzelhetetlen, hogy mind a négy uralkodó törvényes örökös nélkül halt volna meg, főképp a 26 esztendeig trónoló Hafré esetében.
 
Alternatív megoldásként feltehető olyan verzió is, hogy Hufu felosztotta négy fia közt a birodalmát, így Hafré egyidőben került trónra három másik fivérével, csak épp túlélte őket, és egyesítette a birodalmat. Ennek egyes-egyedül az a kérdés mondhatna ellent, hogy akkor miért nem fejeztette be testvérei félbehagyott síremlékeit? Erre is kínálkozik két megoldás: nem feltétlenül kellett jóban lenniük a közös országlás folyamán, vagy Dzsedefré még apja társuralkodója is lehetett. Ez utóbbira is van példa az egyiptomi történelemben. A négy (öt) uralkodó egyidejű trónolása ugyanakkor nem feltételezi a nyílt belviszály létét, annak semmi jele nincs. Sem az írott források, sem a régészeti leletek nem beszélnek olyan dolgokról, amit testvérharcnak, belviszálynak, lázadásnak vagy palotaforradalomnak értékelhetnénk. Hafré síremléke és a kor többi építészeti, régészeti emléke ennek épp az ellenkezőjéről, stabil, kiegyensúlyozott, jól működő államapparátust feltételeznek.
-->
== Gazdaság ==
Nikauré herceg okmányai igazolják, hogy a IV. dinasztia e szakaszában a földbirtokok nagy része még az uralkodó saját kezelésében és felügyeletében voltak, de monolitikus szerkezet már bomlásnak indult. Nikauré az apjától ajándékba kapott földeket sajátjaként kezelte, bár a telepek még Hafré nevét viselték. A Nílus völgyében és a Deltában szétszórt birtoktestek azt is mutatják, hogy Hafré még a saját családja esetében sem hozott létre egybefüggő nagybirtokot.
Piramisának méretei: 214,5 x 214,5 méteres alapterületen 143,5 méter magas. Oldalainak dőlésszöge 50° 10', oldalélei dőlésszöge 52° 20'. Ókori neve: ''Hafré Nagy''. Tervezése, szerkezete letisztult: nagy tapasztalatokkal bíró építészeket feltételez.
 
Az újkorban [[Giovanni Battista Belzoni]] nyitotta fel először.
 
== A piramiskörzet ==
A piramis mellett egy korábban ismeretlen kultikus elem jelenik meg: egy nyitott udvarú építmény, amelyben az egyiptológusok az első temetkezéshez kapcsolódó Naptemplomot gyanítják. Halotti temploma a piramis keleti oldalán helyezkedik el, a fedett feljáró út a Völgytemplomhoz vezet. Ez utóbbi 45 x 45 méteres alapterületű, 12 méter magas, mennyezetét 16 gránitpillér tartotta és padlója alabástrom. Innen került elő az uralkodó szobra, egyetlenként az eredeti 23-ból.
 
A kerítésfal 3,4 méter vastag és 10 méterre húzódott a piramistól. Ezért a 145 x &times;145 méteres Halottihalotti Templomtemplom a kerítésfalon kívül került. Ebben öt kápolna található, mindegyikhez külön előcsarnok, udvarán valaha 12 darab királyszobor állt.
 
A piramishoz még egy szatellit-piramis is csatlakozott, amelyből mára csak néhány kváder maradt a helyszínen, a többit elhordták. Eredetileg 20,1 x 20,1 méter alapterületű volt, egy helyben maradt sarokkő alapján az oldalélek emelkedési szöge 52° 20' volt, vagyis pontosan annyi, mint a királypiramisé. Sírkamrája 12 méter mélységben helyezkedik el.
 
== A kor képzőművészete ==
A királyszobrok egyik legszebbike kapcsolódik a nevéhez. Dioritból készült, a trónon ülő uralkodót ábrázolja, a trón háttámláján sólyom áll. Ezek a szobrok meghatározott funkcióval rendelkeztek, otthont adtak a király ''[[Ka (lélek)|ka]]'' -lelkének. Hafré idejében megszűnt a királyi családtagok szobrainak sorozata, és hosszú ideig csak az uralkodó kaphatott szobrot.
 
== A Nagy Szfinx ==
A [[Nagy Szfinx]] olyan eleme a piramiskörzetnek, amely egyetlen másiknál sem található meg, sőt a monumentális szobrászat egyik legkorábbi és mindjárt a legnagyobb emléke ez. Maga a ''szfinx'' szó is e szobor eredeti nevéből ered: ''Seszep ankh (en Hafre)'', ami Hafré élő képmását jelenti. A Nagy Szfinxet a XVIII. dinasztia korától<ref>I. Thotmesz különös rajongással fordult az óbirodalmi eszményképek felé</ref> önálló kultusz vette körül, HórHórusz isten helyi formájának, ''Hór em akhet'' (= Hór a horizonton, görögül ''Harmakhisz'') tiszteletének része lett.
 
==Jegyzetek ==