„Országos Magyar Párt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
Ezt követően a romániai magyarság csaknem minden gondját feltérképezte és azok megoldására számtalan határozat formájában alkotott programot, melybe a magyar ajkú erdélyi zsidóság képviseletét is bevette. Egyúttal kötelezte magát (melynek eleget is tett), hogy a sérelmes ügyeket, ha más mód nincs, a [[Nemzetek Szövetsége]] elé vigye, [[Genf]]be.
===Belső viták, véglegesülés ===
Időközben, még a brassói gyűlés lefolyása és eredménye elleni tiltakozásul néhányan, köztük [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], elhagyták a pártot. Ugron végül az [[1926-os romániai választások]]at követően kényszerült távozni a párt éléről. Bukását az [[1923]]-ban kötött, „csucsai paktum” néven emlegetett, valójában [[Bukarest]]ben kötött (titkos) választási együttműködési megállapodás felmondása okozta a korábbi (és 1926-ban ismét) miniszterelnök [[Alexandru Averescu]] vezette [[Román Néppárt]]tal. A megállapodás értelmében a Néppárt hatalomra kerülése esetén az erdélyi magyar egyházaknak nagyfokú autonómiát, a felekezeti iskoláknak pedig nyilvánossági jogot ígért, valamint kilátásba helyezte a magyar művelődési intézmények működési feltételeinek a megkönnyítését, az anyanyelv szélesebb körű használatának a biztosítását. Mivel a választások előtt a [[Nemzeti Liberális Párt (Románia)|Nemzeti Liberális Párt]] hatalmon maradását Ugron biztosra vette, felmondta együttműködését a Néppárttal és közös listán indította pártját a liberálisokkal. A döntés ugyan helyesnek bizonyult, mert a választásokat [[Ionel Brătianu]] és pártja nyerte és az OMP végül is több helyet tudott szerezni, mintha a Néppárt szövetségese maradt volna, de Brătianu a választásokat követően lemondott, a román király pedig Averescut bízta meg a kormányalakítással. Az így kínos helyzetbe került Ugron [[1926]]. [[április 1]]-jén távozott, helyébe előbb ideiglenesen, majd hivatalosan is [[Bethlen György]] lépett, akinek választási kartell formájában sikerült helyreállítania az együttműködést a néppárttal.
Az OMP-n belül ekkor ismét föllángoltak a belső demokratikus megújulást szorgalmazó viták, törekvések, mely hangokat [[Krenner Miklós]] fogta össze és vezette. Ők (csaknem ötvenen, köztük a pártba visszatért [[Kós Károly]]) egy átfogó programtervezetet dolgoztak ki az OMP demokratikus újjászervezésére. Erre a fennálló rendszer hívei különböző szigorítások és kikötések révén a reformisták zömét nem engedte bejutni a soros, 1926. október 10-11-iki [[gyergyószentmiklós]]i nagygyűlésre, amivel el is buktatták a kezdeményezést; az elnök immár hivatalosan is [[Bethlen György]] lett. Az Ügyvezető alelnök [[Inczédy-Joksman Ödön]], a három további alelnök pedig [[Jakabffy Elemér]], [[Sándor József]] és gróf [[Teleki Artúr]], a főtitkár ismét [[Deák Gyula]] lett. 1927-ben az OMP szövetségre lépett a [[Hans Otto Roth]] vezette [[Német Párt]]tal, ez azonban 1928-ra fel is bomlott; az OMP innentől kezdve következetesen minden választáson önállóan indult.
| |||