„Torpedó” változatai közötti eltérés

Az első működőképes önálló hajtású torpedó, amelyről ismereteink vannak, egy [[fiume]]i osztrák-magyar hadirengerészeti tiszt, [[Giovanni Luppis]] (Luppis János) találmánya, aki [[Robert Whitehead]] angol mérnök, fiumei gyárossal fejlesztette ki a ma is használatos torpedó első használható típusait. <ref>[http://www.torpedo150rijeka.org/I-konferencija/povijest.asp első önálló hajtású torpedó]</ref> [[1864]]-ben Luppis bemutatta Whiteheadnek a ''salvacoste'' (partvédő) terveit, amely egy kis csónakba helyezett robbanótöltetből állt. A csónakot rúgós működtetésű motor hajtotta, irányítani pedig a parttól a csónakig érő zsinórokkal lehetett. Szerződést kötöttek a találmány tökéletesítésére. Az eredeti ötlet nem volt a legmegfelelőbb, sem a hajtás módja, sem a huzalos vezérlés, sem a felszini mozgatás nem volt elég hatékony, ezért két év fejlesztése alapján új szerkezetet dolgoztak ki. A végeredmény az akkor „haltorpedónak” nevezett szerkezet lett. 1866-ban kipróbálták az első példányt, melyet kéthengeres, sűrített levegővel működtetett dugattyús motor hajtott, sebessége elérte a 12&nbsp;km/órát, hatótávolsága a 180 métert. A sűrített levegő kezdeti nyomása 25 bar (2500 Pa) volt. (A források némileg ellentmondóak a részletek tekintetében.)