„Quintus Fufius Calenus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Quintus Fufius Calenus''' (? – Gallia Cisalpina, Kr. e. 40) ókori római politikus és hadvezér, a Fufia gens legjelentősebb tagja volt. [[Caius Iulius...” |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Quintus Fufius Calenus''' (? – [[Gallia Cisalpina]], [[Kr. e. 40]]) ókori római politikus és hadvezér, a [[Fufia gens]] legjelentősebb tagja volt. [[Caius Iulius Caesar]] oldalán futott be [[consul]]sággal tetőző karriert, életét végül [[Marcus Antonius]] híveként fejezte be.
[[Kr. e. 61]]-ben [[néptribunus]] volt, amely minőségben igyekezett a [[Bona Dea]]-ünnepséget megszentségtelenítő [[Publius Clodius Pulcher]]nek kedvezni: javasolta, hogy ne különbíróság ítélkezzen felette, hanem rendes eljárást indítsanak ellene. A javaslatot [[Quintus Hortensius Hortalus]] támogatásával keresztülvitték. [[Kr. e. 59]]-ben [[Caius Iulius Caesar|Caesar]] befolyásának köszönhetően [[praetor]]i hivatalt viselhetett, és ettől kezdve mindenben patrónusa érdekeit képviselte. (Praetori évében például olyan törvényt hozatott, ami lehetővé tette, hogy a szavazásokon kiderítsék, hogy ki mire adta a voksát.) [[Kr. e. 52]]-ben, Clodius meggyilkolása után annak riválisa, [[Titus Annius Milo]] ellen foglalt állást, [[Kr. e. 51]]-ben pedig Caesar seregében harcolt [[legatus]]i rangban a [[galliai háború]]ban.
A [[Kr. e. 49]]-ben kitörő polgárháborúban megmaradt Caesar hű emberének: mindjárt a háború elején [[Brindisi|Brundisiumba]] sietett a hadvezér fogadására, akit ezután ismét legatusként kísért el a [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] [[hispania]]i seregei ellen indított hadjáratra. [[Kr. e. 48]]-ban, miután Caesar csapatai egy részével átkelt [[Épeirosz]]ba, parancsba kapta a hátramaradók behajózását; mielőtt azonban megérkezett volna [[Itália|Itáliába]], [[Marcus Calpurnius Bibulus]] rajtaütéssel elragadta tőle hajói nagy részét, így csak később tudott átkelni a [[Balkán]]ra [[Marcus Antonius]] társaságában. Itt nem tartott a fősereggel, hanem Caesar parancsára Közép-Görögország ellen vonult, ahol sorban el is foglalta [[Delphoi]]t, [[Thébai]]t, [[Orkhomenosz]]t, [[Athén]]t, [[Megara|Megarát]] és [[Pátra|Patrai]]t. Érdemeiért [[Kr. e. 47]]-ben [[consul]]i hivatalt viselhetett.
|