'''Almásy Pál''' ([[Vác]], [[1902]]. [[július 8.]] -– [[Budapest]], [[1985]]. [[március 17.]]) altábornagy és gépészmérnök, a [[II. világháború]] alatti magyar ellenállás tagja.
== Élete ==
[[1916]]-[[1920]] között a soproni honvéd főreáliskola növendéke volt, a [[Ludovika Akadémia]] elvégzése után [[1924]]-ben tűzérhadnagytüzérhadnagy lett. [[1929]]-ig csapatszolgálatot teljesített, közben megszerezte a gépészmérnöki diplomát. [[1934]]-ben századosi rangot kapott. [[1939]]-[[1944]] között a [[Haditechnikai Intézet]] lőszeralosztályának vezetője volt. [[1942]] tavaszán őrnaggyá, majd ősszel alezredessé léptették elő. Tevékenyen részt vett a [[Kiss János (altábornagy)|Kiss János]] altábornagy vezette ellenállási mozgalomban, ezért annak leleplezése után, [[1944]] [[november 22]]-én elfogták, majd a [[Dominich Vilmos]] által elnökölt nyilas haditörvényszék társaival együtt először halálra ítélte, melyet aztán 15 évi börtönre mérsékeltek. [[Sopronkőhida|Sopronkőhidán]] raboskodott, a nyilasok [[Németország]]ba hurcolták, ahonnan csak [[1945]] májusában, [[Berlin]] szovjetek általi elfoglalása után térhetett haza. Ezt követően a honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke lett, [[1945]] októbertől vezérőrnagyi, majd [[1946]] júniusától altábornagyi rangban. [[1947]]-ben a kommunista fordulat után kivált a honvédségből és gépészmérnökként dolgozott. A [[koncepciós per]]ek idején az [[ÁVH]] a magyar katonai vezérkar sok más tagjával együtt letartóztatta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte „háborús bűntettek” miatt. [[1956]] augusztusában szabadult, majd a szabványügyi hivatalban dolgozott haláláig gépészmérnökként. A Sopronkőhidán írt naplóját, még életében, beleegyezésével Simonffy András adta ki.
==Műve==
''Sopronkőhidai napló (1944–1945)''; sajtó alá rendezte Simonffy András, Tények és tanúk, Budapest, 1984
