„Seelöwe hadművelet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis mod.
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a nyílván-->nyilván automatikus javítása.
31. sor:
A Luftwaffe invázós erőit három légiflottába sorolták: a ''2. légiflotta (Luftflotte 2)'' [[Albert von Kesselring]], a ''3. légiflotta (Luftflotte 3)'' [[Hugo Sperrle]], a ''5. légiflotta (Luftflotte 5)'' pedig [[Hans-Jürgen Stumpff]] tábornokok vezetése alatt állt. A ''2.'' és az ''3.'' Dél-Angliát, az ''5.'' pedig Kelet-Angliát támadta tevőlegesen Norvégiából. A légideszant műveletekre körülbelül 700 darab [[Ju 52]], és több [[Fw 200]], illetve [[Ju 90]] állt rendelkezésre, valamint 150 db csapatszállító vitorlázórepülő.
 
A dunkerque-i kiürítés során az evakuált 330&nbsp;000 katona 2472 löveget, 400 harckocsit, 63&nbsp;879 gépjárművet és jeletős raktárkészletet hagyott az észak-francia területen, a RAF-nak [[június 4.|június 4-én]] mindössze 36 db [[Supermarine Spitfire|Spitfire]] és [[Hawker Hurricane|Hurricane]] vadászrepülőgépe volt hadrafogható a Dél-angliai térségben. A Királyi Haditengerészet a kiürítés során 243 hajót vesztett, köztük 6 rombolót és további 19 megrongálódott. A német csapat-összpontosításokkal szemben a brit védelmi erők [[július 1.|július 1-én]] 760 tábori löveget, 160 páncéltörő ágyút, 200 darabnál is kevesebb közepes és nehéz harckocsit és 300 könnyű, már akkor is elavult harckocsit tudtak kiállítani, a kellő létszámú gyalogsági alaklulatok pedig zömében kézi tűzfegyverek nélkül volt kénytelen a védelmi vonalak megerősítésébe kezdeni (két főnek jutott volna egy puska). A britek reményét a vadászrepülőgép gyártás felfutása adta: a [[Keith Park]] RAF-helyettes vezette ''11. Csoport (11 Group)'' alá (Délkelet-Anglia–Doveri-szoros) június végén már 200 db Spitfire és Hurricane volt beosztva (a RAF össz-mennyisége 600 db volt ekkor),<ref>Lásd Macksey 13–15. o.</ref> szemben a német 900 egymotoros vadászgéppel. Mindent összevetve a szárazföldi inváziónak komoly esélyei lettek volna. A 2000-es évek elején nyílvánosságranyilvánosságra került információk szerint a britek [[szarvasmarha|szarvasmarhák]] elleni vírust is bevetettek volna (biológiai fegyver), így kiéheztetve a német csapatokat (és saját lakosságukat). Bevetésük és sikerük azonban kétséges.
 
A műveleti tervezésben azonban az [[Erich Raeder]] vezette ''Kriegsmarine'' teljesítőképességét jelentősen túlbecsülték. A [[július 10.]]–[[augusztus 11.]] között lezajlott [[Csatorna-csata]] ugyan részleges sikereket hozott (a britek nem indítottak el több konvojt a ''Csatornán''), de a brit flottaerőket a ''Kriegsmarine'' nem tudta szétzilálni (norvég pozícióikat azonban feladni kényszerültek). Kesselring [[július 5.|július 5-én]] megkezdte a britek déli légvédelmi reakcióinak felmérését, [[július 10.|10-én]] pedig indultak az első légitámadások. [[július 16.|Július 16-án]] [[Hitler]] magasabb riadókészültségi fokozatot rendelt el a térség csapatainak és [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] megindította az [[Adlerangriff hadművelet]]et: első napját ''Adlertag''-nak, a „Sas napjának” nevezték el.<ref>Az ''Adlertag'' [[augusztus 13.|augusztus 13-ára]] lett halasztva, de aznap, 12-én többek között felszállt az ''Erprobungsgruppe 210'' egyik köteléke is és a [[Chain Home]]-i radarállomás négy antennáját rongálta meg, közülük hármat 6 óra múlva már üzemkésszé tettek a britek.</ref> A hadműveletben részt vett az ''[[Olasz Légihadtest]] (Corpo Aereo Italiano)'' is, azonban ez sem tudta biztosítani a második feltételt. A [[Hermann Göring]] vezette Luftwaffe-nek az első négy hétben hatékony támadássorozattal ugyan sikerült a brit légierő eszköz- és ellátásállományát szétrombolni Dél-Angliában. A RAF-nak mindössze annyi bevethető vadászrepülőgépe maradt, amit folyamatosan a levegőben tartottak, több váltás pilótával. Azonban a hírszerzői információk hibás kiértékelése miatt [[szeptember 7.|szeptember 7-étől]] a német légitámadások fő irányait a repülőterekről, hadiipari létesítményekről áthelyezték az angliai városokra. A négy hónapon keresztül tartó [[angliai csata]] német részről végül sikertelenül zárult, a nappali támadásokat kis létszámú éjszakai bevetések váltották fel. A RAF közben ismét megerősödött és a ''Seelöwe'' hadművelet második feltételének teljesítése is a messzi jövőbe mutatott.