„A mezőgazdaság kialakulása” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
8. sor:
A fátlan tundra határa szintén észak felé tolódott el, ezt mindenekelőtt tűlevelű, később pedig lombos erdők követték. Ennek megfelelően a neolitikus forradalom törzsterülete a [[Közel-Kelet]]en, [[Mezopotámia|Mezopotámiában]], [[Egyiptom]]ban és a [[Földközi-tenger]] medencéjének keleti részében volt.
A földművelés először 8000 körül kezdődött meg a Közel-Keleten, a „[[termékeny félhold]]” területén, a [[Zagrosz]]- és [[Toros-hegység]] azon dombos nyúlványain, melyek félkörben a [[Tigris]]- és az [[Eufrátesz]]-síkság kettős folyamvidékét fogják át. Majdnem egyidejűleg alakult ki a mezei termények célirányos művelése egymástól függetlenül a világ legalább három másik tájékán: [[Kelet-Ázsia|Kelet-Ázsiában]],[[Mexkó|Mexikóban]] és [[Peru]]ban.
Hogy a földmüvelés hol alakult ki elöszörelőször, illetve hogyan terjedt egy vitatott kérdés. A régészek egy csoportja úgy véli, hogy a földmüvelés kialakulására egy idöben több helyen került sor, így az Ösi-Európában, Törökországban, Mezopotámiában, Palesztinában és Egyiptomban. (Lásd. [[Marija Gimbutas|Gimbutas Marija]]
A földművelés kialakulásának okát [[Vere Gordon Childe|Gordon Childe]] brit tudós az utolsó [[jégkorszak]] után bekövetkezett drámai éghajlati változásokban jelölte meg, melyek oda vezettek, hogy a nagyobb embercsapatok egységesebben verődtek össze a még lakható, azaz nem kiszáradt és nem lepusztult vidékeken, így i. e. 4500 körül Egyiptomban, a [[Nílus]] völgyében. A lakosság összetömörülése és az élelmiszer szűkös volta kényszerítette volna az embereket a földművelésre. Más kutatók, így például [[Robert J. Braidwood]], szerint azonban az éghajlati változások nem voltak oly mélyrehatóak. A földművelés Braidwood elméletében olyan kedvező területeken fejlődött ki, ahol az emberek, állatok és ehető növények régóta tartósan egymás mellett éltek.
Az őskőkor emberei a törzsszövetségeken belül eljutottak szellemi és fizikai fejlődésük határáig. Vívmányaik közé számítottak széleskörű ismereteik a szerszámok, fegyverek, szállás, ruházat és edények készítéséhez szükséges anyagokról. Ezek a lehetőségek és élelmiszerforrások változásával módosultak. A vadászat technikái szintén változtak. Az addig elejtett állatok, a mamut és a rénszarvas helyébe sok kisebb faj, [[őstulok]], [[vaddisznó]], [[szarvas (állat)|szarvas]], [[európai őz|őz]] és [[jávorszarvas]] lépett. A vadászat során zsákmányolt állatok – melyek vándorlását nem kellett követni, mert ezek állandóan ugyanazon a területen tartózkodtak – sokfélék voltak, s ez megkövetelte, hogy pontos ismereteik legyenek az állatok viselkedéséről és a táj nyújtotta más táplálékokról. A vadászok és gyűjtögetők az élelemválaszték bővülésével egyre jobban megismerték közvetlen környezetüket, így egyre nagyobb kínálat állt rendelkezésükre a növényi és állati táplálékból. Az így specializálódott gyűjtögetők a gazdag táplálékforrással rendelkező területeken többé-kevésbé meg tudtak telepedni. Másrész a felesleges élelmiszerek tárolása nagyobb edényeket igényelt, melyek csak nehezen voltak szállíthatók.