„Alekszandr Szergejevics Gribojedov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: művei
21. sor:
==Az ész bajjal jár==
[[Fájl:Kardovski.jpg|thumb|Jelenet a darabból, 1912-es illusztráció]]
A darab főhőse, a moszkvai társasági élet középpontjában forgó Csackij magányos, [[byron]]i látásmódú fiatal nemesember. Műveltsége, javítani akarása miatt szembekerül az elavult nézeteket valló, csak a rangot és a karriert tisztelő úri társasággal. Ebben a közegben „az értelem lázadása romantikus ábrándnak hat, sőt egyenesen komikussá válik.” <ref name="TE">{{cite book |author= Török Endre |title=Orosz irodalom a XIX. században |publisher=Gondolat Kiadó |year= 1970|edition= |location = Budapest|language= |id = | pages =24–26 |id= }}</ref> A mindig mások véleményét ismételgető, unalmas környezetben egy hölgy kijelentése, hogy „elment az esze”, egyszerű magyarázatot kínál Csackij különös fellépésére. Maradiságot ostorozó, patetikus monológja közben Csackij azt veszi észre, hogy magára hagyták. A társaság kiveti magából az egyetlen értelmes embert, ő pedig felháborodva menekül el a társaságból és Moszkvából.
A darab főhőse, Csackij, az első ''„[[felesleges ember]]”'' az orosz irodalomban.
 
A vígjáték a klasszicista dráma hármas egységének betartásával íródott, központi alakja azonban inkább a klasszicizmust felváltó romantika magányos hőseire hasonlít. Csackij az első ''„[[felesleges ember]]”'' az orosz irodalomban, „akiben Gribojedov a romantikus Oroszország-felfogás donkihotizmusát ábrázolja.”<ref name="TE" />
A moszkvai társasági élet középpontjában forgó Csackij egy magányos, [[byron]]i látásmódú fiatalember. A mindig mások véleményét ismételgető, unalmas környezetben egy ifjú hölgy kijelentése nyomán, hogy „elment az esze”, a társaság kiveti magából az egyetlen értelmes embert.
 
Hazájában a darabot – a cenzúra miatt jelentős kihagyásokkal – először 1831-ban mutatták be. Teljes szövegét elsőként 1858-ban A. I. Herzen jelentette meg külföldön, Oroszországban csak 1862-ben adták ki.
 
== Források ==