„Szeppuku” változatai közötti eltérés

egy bájt törölve ,  12 évvel ezelőtt
a
Részleges helyesírási javítások (4. csoport: u/ú, ü/ű) kézi ellenőrzéssel (Első menet: "új" nélkül)
a (Bot: következő módosítása: es:Seppuku)
a (Részleges helyesírási javítások (4. csoport: u/ú, ü/ű) kézi ellenőrzéssel (Első menet: "új" nélkül))
A '''szeppuku''' (európában ismertebb nevén a '''harakiri''') a szamurájok öngyilkosságának egy olyan egyedi formája, ami a rövid karddal (vakasi) történt úgy, hogy a busi kereszt alakú vágással felvágta a hasát, először balról jobbra, majd lentről fölfelé. Ezt '''dzsúmondzsi'''-nak hívták (''„tízes alakú vágás”'') mert a tízes számot egy kereszt alakú [[kandzsi]]val (a [[kínai nyelv|kínaiból]] vett írásjellel) jelölték. Az ezzel a módszerrel végrehajtott öngyilkosság során egyetlen létfontosságú szerv sem sérült, így sok esetben az alanynak még órákig tartó szenvedést kellett elviselnie.
 
Minamoto Tametomo volt az első aki [[1170]]-ben ilyen formában végzett magával. A szeppukut használta Minamoto Joriszama is, aki egy nagyon magas rangú szamuráj volt. Csapati vesztettek az Udzsi-híd melletti csatában, két fia is elhúnytelhunyt a küzdelemben és maga Jorimasza is súlyosan megsebesült egy térdébe lőtt nyílvesszőtől, ezért magához hívatta fegyverhordozóját (Vatanabe Csódzsicu Tonau-t) és kérte, hogy fejezze le. Mivel azonban az apród nem volt hajlandó ezt megtenni, ezért nyugat felé fordult, tízszer elkántálta a Dzsódzsó-iskola [[nembucu]]ját (''„Üdv Amida Buddhának”'') majd megalkotta ''dzsiszei no ku''-ját, azaz búcsúversét: ''„Mint egy elszáradt fa / ami nem hozott virágot / szomorú volt életem / de még szomorúbb napjaim vége / mert nem hagyok hátra gyümölcsöt.”'' E sorok kimondása után felvágta a hasát és holtan arcra borult. Tonau ezután levágta ura fejét, egy kőhöz kötötte és az ellenséget megkerülve a folyóba dobta azt.<ref>Mivel az ütközetek után szokás volt levágni az ellenséges busik fejét, ezért a csatatéren maradt sebesült harcosok inkább maguk vettetek véget életüknek, mintsem hogy egy ellenséges katona (esetleg egy alacsonyabb rangú busi) oltsa ki azt. Mivel Joriszama nagyon magas rangú szamuráj volt, apródja azért dobta a fejét a vízbe, nehogy az ellenség győzelmi trófeaként magával hurcolja. Élve fogságba esni nagy szégyen volt, aki pedig gyáván elmenekült, azt mélységesen megvetették.</ref>
 
Később, az Asikaga-[[bakufu]] idejében megjelent a '''kaisekunin''' intézménye, ami azokra az esetekre specializálódott, amikor a szeppukut a kivégzés egyik formájaként végezte el az elítélt saját magán. Amint a térdelő bűnös megejtette a kereszt alakú vágást a hasán, a segéd, aki mellette állt lefejezte, ezzel kímélve meg a fájdalmas haláltusától. Viszont aki lassan vérzett el és eközben írta meg az életét összefoglaló verset, sőt azt még a saját vérébe mártott ecsettel is jegyezte le, annak önuralmát sokáig magasztalták.
168 346

szerkesztés