„Parr Katalin angol királyné” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Vallási nézetei összetettek, pontos megállapításukat a bizonyíték hiánya is gátolja. Biztos, hogy [[római katolikus]]ként nevelkedett, mert még a [[protestáns reformáció]] előtt született, később azonban szimpatizálni kezdett az új hittel. Feltételezték, hogy az 1540-es évek közepétől a szómai értelmében vett protestáns lehetett. Abban bizonyosak vagyunk, hogy Henrik halála után már szilárdan protestáns nézeteket vallott, ugyanis 1547 végén megjelent második könyvéből – ''Lamentations of a Synner,'' Egy bűnös elmélkedései – ez nyilvánvaló. Ebben a könyvében azt a protestáns nézetet vallja, hogy a megváltás lehetséges egyedül a hit által, amit a katolikus egyház elvet és eretnekségnek tart. Nem valószínű, hogy ezek a nézetei a Henrik halála és a könyv megjelenése közti rövid időben alakultak volna ki. Az, hogy szimpatizált [[Anne Askew]]-val, a protestáns mártírral, aki hevesen szembeszegült a [[transzszubsztanciáció]] katolikus doktrínájával, szintén azt mutatja, az új hitet követte.
 
Függetlenül attól, formálisan is áttért-e – ami nem valószínű –, a királyné épp eléggé követte a reformokat ahhoz, hogy gyanakvással szemléljék az olyan katolikusok és reformációellenesek, mint például [[Stephen Gardiner]] püspök és [[Thomas Wriothesley, Southampton 1. grófja|Thomas Wriothesley]] kancellár, akik 1546-ban megpróbálták ellene fordítani a királyt. Letartóztatási parancs készült Katalin ellen, és egész Európában azt beszélték, hogy a király a királyné közeli barátjához, Catherine Willoughbyhoz, Suffolk hercegnőjéhezhercegnéjéhez vonzódik.<ref>[[Kelly Hart]]: The Mistresses of Henry VIII</ref> Katalin azonban elkerülte a letartóztatást azzal, hogy megesküdött rá, csak azért vitázott a királlyal vallásról, hogy elterelje figyelmét a lábán lévő kelés okozta fájdalomról.
 
==Utolsó házassága, gyermeke és halála==
[[File:Catherine Parr Portrait at Lambeth Palace.jpg|thumb|left|Catherine Parr.]]
[[Image:Catherine Parr.jpg|thumb|250px|Katherine Parr képe, korábban [[Lady Jane Grey]] képmásának tartották<ref>James, S.: "Lady Jane Grey or Queen Kateryn Parr?", The Burlington Magazine, CXXXVIII, 1114 (January 1996), pp. 20-24.</ref>]]
Miután Henrik 1547. január 18-án meghalt, Katalin hozzámehetett régi szerelméhez, Thomas Seymourhoz. Tőle esett először teherbe, ami meglepte, mert első három házasságából nem született gyermeke. Ebben az időben viszály bontakozott ki közte és sógornője, [[Anne Stanhope]] között, aki Thomas fivérének, [[Edward Seymour, Somerset 1. hercege|Edward]] somerseti hercegnek volt a felesége. Anne azt állította, hogy Katalin ékszerei a mindenkori angol királyné tulajdonát képezik, és mivel Katalin nem királyné többé, nincs joga hozzájuk; inkább neki lenne joga hozzá, mint a Lord Protector feleségének (mivel az új királynak még nem volt felesége). Végül Anne győzött, és ezzel kapcsolata Katalinnal végleg megromlott, ahogy a két Seymour fivéré is, Thomas ugyanis úgy érezte, Edward az ő társadalmi helyzetét támadja. Mindez hatással volt Katalin házasságára is. A törvény szerint Katalin volt a legmagasabb rangú hölgy a birodalomban, Anne pedig csak a két hercegnő, Mary és Elizabeth után következett, valamint megelőzte [[Klevei Anna]], a király negyedik, elvált felesége, aki hercegnői rangot kapott Henriktől.
 
Seymour érdeklődni kezdett a háztartásukban élő tizenéves Elizabeth hercegnő iránt. Feltételezések szerint mielőtt elvette Katalint, úgy tervezte, feleségül veszi a hercegnőt. Katalin állítólag egy alkalommal ölelkezve találta őket, ezután májusban elküldte mostohalányát és nem találkoztak többé.
 
Katalin egyetlen gyermeke, [[Mary Seymour]] 1548. augusztus 30-án született, az anya hat nappal később, szeptember 5-én meghalt [[gyermekágyi láz]]ban. Ebben halt meg Henrik harmadik felesége, Thomas testvére, Jane Seymour is. A korabeli higiénés szokásoknak köszönhetően gyakori volt a gyermekágyi halál. Thomas Seymourt alig egy évvel később árulásért lefejezték, Maryt pedig Katalin közeli barátja, Catherine Willoughby özvegy suffolki hercegné vette magához. Másfél év múlva a parlament visszaadta Marynek az örökségét. A kislányt második születésnapjakor említik utoljára, a legtöbb történész úgy tartja, gyermekkorában meghalt.
 
==Maradványai==
1782-ben John Locust fedezte fel Parr Katalin maradványait [[Sudeley Castle]] kápolnájának romjai közt. Felnyitotta a koporsót és a testet meglepően jó állapotban találta, 234 év után is; feljegyezték, hogy egyik karján még fehér volt a hús. Locust, miután levágott pár fürtöt a királyné hajából, visszazárta a koporsót és visszatette sírjába.
 
Az elkövetkezendő tíz évben párszor még felnyitották a koporsót, 1792-ben edig részegek fejjel lefelé temették el. Mikor 1817-ben hivatalosan újra felnyitották, már csak a csontvázat találták benne. Ezt Lord Chandos sírjában temették el, akinek akkor a birtokában volt Sudeley Castle. Később Sir John Scott újraépíttette a kápolnát és tisztességes sírt készíttetett Katalinnak.
 
A [[Women Writers Project]]nél elérhetőek Katalin írásai.
 
==Történelmi megítélése==
A népszerű mítosz, hogy Katalin betegeskedő férje ápolónője volt, a 19. században alakult ki [[Agnes Strickland]] művei nyomán. [[David Starkey]] ellentmond ennek ''Six Wives'' című, Henrik feleségeiről szóló művében. Rámutat, hogy a Tudor-korban nem tűnt volna megfelelőnek ez a helyzet, tekintettel arra, hogy Henriknek orvosok serege leste minden szavát, Katalinnak pedig meg kellett felelni a királynéi méltóságról alkotott képnek. Dr. Starkey azt is felvetette, hogy Katalin nem Kendalban született, és 90%-os valószínűséggel soha nem is járt ott.
 
Katalin józan esze, erkölcsi tartása, vallásos elkötelezettsége és hűsége sok tisztelőt szerzett neki a történészek körében, többek közt a következőket: [[David Starkey]], [[Karen Lindsey]] feminista aktivista, [[Lady Antonia Fraser]], [[Alison Weir (történész)|Alison Weir]], [[Carolly Erickson]], [[Alison Plowden]] és Susan James.
 
==Származása==
{{ahnentafel top|width=100%}}
{{ahnentafel-compact5
|style=font-size: 90%; line-height: 145%;
|border=1
|boxstyle=padding-top: 0; padding-bottom: 0;
|boxstyle_1=background-color: #fcc;
|boxstyle_2=background-color: #fb9;
|boxstyle_3=background-color: #ffc;
|boxstyle_4=background-color: #bfc;
|boxstyle_5=background-color: #9fe;
|1= 1. '''Catherine Parr''' (c. 1512-1548)
|2= 2. [[Sir Thomas Parr]] (c. 1483-1518)
|3= 3. Maud Green (1495-1532)
|4= 4. [[Sir William Parr]] (1434-c. 1483)
|5= 5. Elizabeth FitzHugh (?-c. 1508)<ref name="5elizabethfitzhughlineage">
{{Citation | last = Lundy | first = Darryl | title = thePeerage
| url=http://www.thepeerage.com/p335.htm#i3345
| accessdate = 2007-10-28}}</ref>
|6= 6. Sir Thomas Green (c. 1461-1506)<ref name="3maudgreenparents">
{{Citation | last = Lundy | first = Darryl | title = thePeerage
| url=http://www.thepeerage.com/p10152.htm#i101511
| accessdate = 2007-10-28}}</ref>
|7= 7. Joan Fogge<ref name="3maudgreenparents"/>
|8= 8. Sir Thomas Parr (1407-1464)<ref name="4sirwilliamparrlineage">
{{Citation | last = Lundy | first = Darryl | title = thePeerage
| url=http://www.thepeerage.com/p335.htm#i3346
| accessdate = 2007-10-28}}</ref>
|9= 9. Alice Tunstall (before 1418-?)<ref name="4sirwilliamparrlineage"/>
|10= 10. Henry FitzHugh, 5th Lord FitzHugh (c. 1429-1472)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|11= 11. Alice Neville (before 1460-after 1503)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|12= 12. Sir Thomas Green (before 1445-c. 1471)<ref name="6sirthomasgreenlineage">
{{Citation | last = Lundy | first = Darryl | title = thePeerage
| url=http://www.thepeerage.com/p10765.htm#i107649
| accessdate = 2007-10-28}}</ref>
|13= 13. Marina Beller (?-1482)<ref name="6sirthomasgreenlineage"/>
|14= 14. Sir John Fogge<ref name="7joanfoggelineage">
{{Citation | last = Lundy | first = Darryl | title = thePeerage
| url=http://www.thepeerage.com/p337.htm#i3361
| accessdate = 2007-10-28}}</ref>
|15= 15. Alice Hawte<ref name="7joanfoggelineage"/>
|16= 16. Sir John Parr (c. 1383-1408))<ref name="4sirwilliamparrlineage"/>
|17= 17. Agnes Crophill (c. 1371-1436)<ref name="4sirwilliamparrlineage"/>
|18= 18. Sir Thomas Tunstall<ref name="4sirwilliamparrlineage"/>
|19= 19. Eleanor Harrington (?-before 1402)<ref name="4sirwilliamparrlineage"/>
|20= 20. Henry FitzHugh, Lord FitzHugh (?-1452)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|21= 21. Marjery Willoughby (1452)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|22= 22. [[Richard Neville, 5th Earl of Salisbury|Sir Richard Neville, 5th Earl of Salisbury]] (1400-1460)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|23= 23. [[Alice Montagu, Countess of Salisbury|Alice Montagu, 5th Countess of Salisbury]] (1407-1462)<ref name="5elizabethfitzhughlineage"/>
|24= 24. Sir Thomas Green<ref name="6sirthomasgreenlineage"/>
|25= 25. Maud Throckmorton<ref name="6sirthomasgreenlineage"/>
|26= 26. John Beller (?-after 1461)<ref name="6sirthomasgreenlineage"/>
|27= 27. Elizabeth Houby<ref name="6sirthomasgreenlineage"/>
|28= 28. Sir William Fogge<ref name="7joanfoggelineage"/>
|29= 29. N. Septvans<ref name="7joanfoggelineage"/>
|30= 30. William Hawte<ref name="7joanfoggelineage"/>
|31= 31. Joan Wydevill<ref name="7joanfoggelineage"/>
}}</center>
{{ahnentafel bottom}}
 
==Források==
{{Reflist}}
 
==Ajánlott olvasmányok==
* {{cite book|author=James, Susan|date=2008|title=Catherine Parr: Henry VIII's Last Love|publisher=[[The History Press]]|location=Gloucestershire|isbn=075244591X}}
* {{cite book|author=Martienssen, Anthony|date=1973|title=Queen Catherine Parr|publisher=Secker & Warburg|location=London|isbn=0436273284}}
 
==Külső hivatkozások==
48

szerkesztés