„Szücs Ernő” változatai közötti eltérés

[[1945]]-ben tért haza és azonnal a belügyminisztérium szolgálatába állt, ahonnét hamar a politikai rendőrséghez ([[PRO]]) került. Szovjet ügynökként rendszeresen gyűjtött és – „Gerendás” fedőnéven – továbbított anyagokat a magyar kommunista vezetőkről. A kommunizmushoz a végletekig hű és a [[szovjet ember]] eszménye iránt elkötelezett, annak maximálisan megfelelni igyekvő Ernő még a [[London]]ba emigrált öccsében, Miklósban is kémet sejtett. [[1950]] tavaszán az [[Államvédelmi Hatóság]]on belül [[Péter Gábor]] helyettese, valamint a katonai elhárítás vezetője lett. Meghatározó szerepe volt a kezdeti koncepciós perek (pl. a [[Rajk-per]]) előkészítésében, illetve a fizikai atrocitások kivitelezésében. Korabeli hatalmát jól jellemezte, hogy következmények nélkül gyanúsíthatta meg többek között a rendszer főideológusát, [[Révai József]]et is „elhajlással”, [[trockizmus]]sal, szovjet-ellenességgel, illetve [[sovinizmus]]sal (igaz gyanúsításának sem volt semmi következménye). Az ÁVH-n belül volt egy külön csoportja is ([[Koós Béla]] és neje, [[Sós Vera]]), aminek a tevékenységéről még az ÁVH egyéb munkatársai sem tudtak sokat. Az ő feladatuk volt a rendszer külső, majd belső ellenségeinek összeírása, illetve az ügyekhez kapcsolódó mindennemű adminisztráció (jegyzőkönyvek, vádiratok, stb.) intézése Szücs utasításai alapján.

Mikor [[1950]] szeptemberében öccse, Miklós hazalátogatott, pártutasításra rávette, hogy lakjon nála. Ezt kihasználva [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] a „Gerendás” fedőnéven Moszkvának többek között róla is jellemzéseket, jelentéseket küldözgető Szücs Ernőt testvérével együtt nyugatnak kémkedés gyanújával elfogatta és az [[Andrássy út 60]]-ba vitette. Szücs feleségét és gyerekeit feltették egy Moszkvába induló vonatra. A börtönben szintén Rákosi utasítására („(...) aKét kétnapig Szűcséjjel-nappal testvért,úgy ha kellveresse, kéthogy napon keresztül addig verjék, amígropogjanak a csontjaik ropognak”csontjai!”) megkínozták őket, azonban a feladatot végrehajtó csoport túllőtt a célon; [[november 21]]-én mindkettejüket halálra verték.<ref group="j">''"1950. októberben felhívott Rákosi Mátyás: "Bevallotta már ez a rohadék Szűcs, hogy provokátor volt?" "Nem" – mondtam. Erre rendkívül dühös hangon mondta: "A tűz égesse meg ezt a rohadék Szűcsöt! Két napig éjjel-nappal úgy veresse, hogy ropogjanak a csontjai!" - Továbbadtam Farkas Vladimirnek, Károlyi Mártonnak. Ők úgy megverették, hogy Szűcs Ernő belehalt."'' – {{cite web|url=http://szabadnet.origo.hu/kommentar/20060707peter.html?pIdx=2|author=Péter Gábor|title=Péter Gábor beadványa a börtönben|date=19560710|accessdate=20091025}}</ref> Koholt ügyének vizsgálatát névleg [[Farkas Vladimir]] vezette, valamint agyonveretésében érintett volt, ő azonban közvetlen felelősségét ebben az ügyben élete végéig tagadta, azt igyekezett bizonyítékokkal megcáfolni. Meglátása szerint Szücsöt nem véletlenül verték agyon, hanem előre megtervezett gyilkosság áldozata lett.