„Rajk László (politikus)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
Rajkot a [[Svábhegy]]re, egy Eötvös úti titkos ÁVO-villába szállították. A brutális bántalmazások ellenére kezdetben minden vádat tagadott,<ref group="j">''"Amikor Noel H. Fieldet Prágában letartóztatták, és Magyarországra csempészték, akkor abban a bizonyos svábhegyi villában tartották fogva, ahol később Rajkot is. Én a lehallgatási technikát biztosítottam a kihallgatások hangrögzítéséhez, illetve hogy a szomszéd szobákból lehessen hallani, ami a kihallgatáson történik. Rajkot és Fieldet itt iszonyatosan megverték, de mindketten nagyon keményen tartották magukat. Abban a szomszédos szobában, ahol a kihallgatások rögzítése történt, az ÁVO vezetőin kívül két politikai bizottsági tag is jelen volt."'' – {{cite web|url=http://server2001.rev.hu/oha/oha_document.asp?id=547&order=2|author=Kozák Gyula|title=Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba"|publisher=Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány|year=2004|accessdate=20091025}}</ref> ám vallató elvtársai, [[Kádár János]] belügyminiszter és [[Farkas Mihály]] igyekeztek meggyőzni, hogy a per célja csak megfélemlítés lesz, és a halálos ítélet végrehajtására nem kerül sor. A vád azonban továbbra is igen gyenge lábakon állt, a "bizonyítékok" még egy koncepciós ügyhöz sem bizonyultak elegendőnek, ezért Rákosi tanácsért Moszkvába utazott.<ref group="j">''"Kezdetben a kihallgatások, a terhelő vallomások és „beismerések” ellenére az ügy csak nem akart összeállni, nem voltak jól kidomborítható összefüggések, amelyekből látványos eredményeket lehetett volna elérni. Rákosi elégedetlen volt az ÁVH munkájával, és júniusban Moszkvába utazott tanácsért."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091026}}</ref>
Ekkor kapcsolódtak be az ügybe a szovjet tanácsadók; [[Fjodor Bjelkin]] altábornagy, Jevdokimenko ezredes és Poljakov alezredes. Bár több kihallgatást ők vezettek, nevük a fennmaradt jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre. Megjelenésükkel véget vetettek a gyanúsítottak fizikai bántalmazásának,<ref group="j">''"A magyar vizsgálók visszaemlékezései szerint a szovjet tanácsadók megérkezése után megváltozott a per vádlottjaival szembeni bánásmód. Megszűnt a velük szemben korábban alkalmazott brutalitás, agresszivitás, a foglyok sétálhattak, rendesen ettek, sőt narancsot is kaptak stb."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091026}}</ref> ám akárcsak a magyar vizsgálók, a nagypolitikai elvárásait illetően ők is tanácstalanok voltak. Péter Gábor és [[Szücs Ernő]] Bjelkin altábornagy beleegyezésével levelet írt Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági minisztérium akkori vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra készül. A Bjelkin különgépén Moszkvába juttatott levélre azonban nem érkezett válasz.<ref group="j">''"1949 júliusában Péter Gábor és Szücs Ernő ezredes, aki perfekt beszélt oroszul, Bjelkinnel egyetértésben levelet ír Abakumovnak, a szovjet államvédelem akkori vezetőjének. Ebben régi kapcsolataikra hivatkozva arra hívták fel a figyelmét, hogy Rákosi nagy provokációra készül, s jó lenne, ha az egész kérdést megvizsgálnák. A levelet, mintegy annak tartalmát summázva, Szücs, Petőfi Bánk bán című versének egy módosított versszakával zárta, mely így hangzott; ''„Gyönge kéz a Mátyás keze, nem való kormányra. Hátha még a gyöngeségnek gonoszság a párja.”'' A szóban forgó levelet Bjelkin különrepülővel küldte ki Moszkvába, hogy előbb érjen oda, mint a Sztálintól további segítséget kérő Rákosi. Az egész Államvédelmi Hatóság várta a fejleményeket, de nem történt semmi."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091026}}</ref> (Az évekkel később Rákosi kezébe került levél váltotta ki Péter Gábor 1953-as letartóztatását.<ref group="j">''"Miért lettem őrizetbe véve? Mert aláírtam Moszkva részére egy óvó levelet. Mi volt a célja? Jelezni időben, hogy baj készül. A Rajk-ügyben erőltetés folyik. (Szűcs belekevert elvtelen dolgokat is.) Engem jó szándék vezetett. A levél aláírásommal 1949. nyár derekán jutott ki Moszkvába."'' – {{cite web|url=http://szabadnet.origo.hu/kommentar/20060707peter.html?pIdx=3|author=Péter Gábor|title=Péter Gábor beadványa a börtönben|date=19560710|accessdate=20091026}}</ref><ref group="j">''"A levél csak 1952 végén került ismét elő, amikor a szovjet vezetés – feltehetően Molotov vagy Malenkov – szilveszteri ajándékként visszaküldi azt Rákosinak, s amelyet 1953. január elején Péter Gábor és társai letartóztatása követ."'' – {{cite journal|url=http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-056/historia-1986-056-1962|author=Zinner Tibor|title=Az 1962. évi párthatározatról|journal=História|year=1986|issue=056|accessdate=20091026}}</ref>) Bjelkinék a koncepciót Sztálinnal kidolgozó Rákosival együttműködve a szovjet politikai érdekeknek megfelelően hangolták át az ügyet. A per célja immár a [[Josip Broz Tito|Tito]]val szembeni szovjet szembenállás felé történő szolidaritás hangsúlyozása volt,
A per vádiratát maga [[Rákosi Mátyás]], a párt főtitkára készítette, és [[Sztálin]] hagyja jóvá. Ekkoriban hangzott el a pártvezér hírhedtté vált dicsekvése: ''„megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött”''. Rákosi a per idejére a dolgozószobájában külön hangszórót szereltetett fel, amin végigkísérhette a tárgyalás menetét, illetve egy külön telefonvonalat, amin a helyszínen levő Péter Gáboron keresztül folyamatosan instruálta a bíróságot – de a vádlottakat és a védőket is.<ref group="j">''"A tárgyalás terméből Rákosi Mátyás szobájába hangszóró volt felszerelve. Az egész tárgyalás menetét végighallgatta. A szobájába – a Rajk-ügy tárgyalásának menetére – egy külön telefont szereltetett, mely a tárgyalási terem emeletén hozzám vezetett. Ezen a telefonkészüléken gyakran felhívott, és a bíró, ügyész (vádlott) részére folyamatosan újabb és újabb kérdéseket, utasításokat adott:'' "A bíró keveset beszéljen! A vádlottat hagyja beszélni!" "Ez a vádlott jó lett volna, ha még tovább beszél!" "Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró! Nem tudja, hogy kell csinálni!" "Ahogy itt hallgatom, a hajam az égnek áll!" "A bíró minek vág közbe mindig a kérdéssel?! Miért nem hagyja a vádlottat kibeszélni?!" "Szünet előtt ne zárja le a vádlott kihallgatását, felmerülhetnek újabb kérdések, amit a szünet alatt meg kell beszélni." "Meddig akarja ma folytatni a bíró a tárgyalást?! 3 órakor okvetlenül be kell fejezni! Különben a reggeli sajtó nem tudja közölni. Az esti adásban a rádiónak is közvetíteni kell!" ''Ezek voltak az utasítások a bíróság részére.''
| |||