„Szücs Ernő” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PG~huwiki (vitalap | szerkesztései)
PG~huwiki (vitalap | szerkesztései)
11. sor:
== Tevékenysége a háború után ==
 
[[1945]]. augusztus 28-án tért haza. [[Kovács János]] alezredes kérésére a Belügyminisztérium Sajtóellenőrzési Alosztályára került, amelyhez a levél- és távirat-ellenőrzés is tartozott. Innen hamar a politikai rendőrséghez ([[PRO]]) került. Szovjet ügynökként rendszeresen gyűjtött és – „Gerendás” fedőnéven – továbbított anyagokat a magyar kommunista vezetőkről. A kommunizmushoz a végletekig hű és a [[szovjet ember]] eszménye iránt elkötelezett, annak maximálisan megfelelni igyekvő Ernő még a [[London]]ba emigrált öccsében, Miklósban is kémet sejtett. [[1950]] tavaszán az [[Államvédelmi Hatóság]]on belül [[Péter Gábor]] helyettese, valamint a katonai elhárítás vezetője lett. Meghatározó szerepe volt a kezdeti koncepciós perek (pl. a [[Rajk-per]]) előkészítésében, illetve a fizikai atrocitások kivitelezésében. Korabeli hatalmát jól jellemezte, hogy következmények nélkül gyanúsíthatta meg többek között a rendszer főideológusát, [[Révai József]]et is „elhajlással”, [[trockizmus]]sal, szovjet-ellenességgel, illetve [[sovinizmus]]sal (igaz gyanúsításának sem volt semmi következménye). Az ÁVH-n belül volt egy külön csoportja is ([[Koós Béla]] és neje, [[Sós Vera]]), aminek a tevékenységéről még az ÁVH egyéb munkatársai sem tudtak sokat. Az ő feladatuk volt a rendszer külső, majd belső ellenségeinek összeírása, illetve az ügyekhez kapcsolódó mindennemű adminisztráció (jegyzőkönyvek, vádiratok, stb.) intézése Szücs utasításai alapján.<ref group="j">''"Az adatok egy részét Szücs saját „bizalmi emberei” gyűjtötték, akiket még az emigrációs időkből ismert, s akik maguk is ugyaninnen ismerték a „célszemélyeket”. Szücs informátorai közé tartozott többek között a jelentéseiben „miniszter” fedőnéven szereplő Szántó Béla, a későbbi külügyminiszter Horváth Imre és annak felesége, valamint az 1944-ben a bori munkaszolgálatos táborban meggyilkolt kommunista költő, Lukács László felesége. Az ő információikon kívül az ÁVH különböző operatív osztályainak jelentéseit is felhasználta: ha azokban mint „kapcsolat” felmerült valamelyik vezető pártfunkcionárius neve, a rájuk vonatkozó részt titkárnőjével kiíratta és elrakatta. Ugyanez történt, ha az egyes őrizetesek vallomásaiban ezekre a személyekre „terhelő” adatokat találtak. Szücs maga is írt jelentéseket az általa ismert személyek politikai beállítottságáról, ezeket a jelentéseket … Gerendás fedőnévvel írta alá. Amikor Szücs 1950-ben – feltehetően annak köszönhetően, hogy kétfelé dolgozott –„lebukott”, páncélszekrényében állítólag több jelentést találtak a párt vezető személyiségeiről …<br>
Szücs jelentésében maga is „történetiségében” kívánta bemutatni az egyes vezető politikusok „elhajlásait”, hibás nézeteik kialakulásának gyökereit helyenként egészen 1919-ig vezetve vissza. … Az összefoglaló jelentésében a párt vezetőinek tulajdonított nézetek – szovjetellenesség, nacionalizmus – a szovjet vezetés szemében életveszélyes vádat jelentettek. Számukra bármiféle „nemzeti út” meghirdetése egyet jelentett a szovjet érdekek mellőzésével. A nacionalizmus egyébként is gyanús és veszélyes dolog volt, s a jugoszláv példa nyomán bármi kialakulhatott belőle."'' – {{cite journal|url=http://beszelo.c3.hu/99/11/08barat.htm|author=Baráth Magdolna|title=„Valaki figyel” / Feljelentett pártvezérek|journal=Beszélő|year=1999|issue=11|accessdate=20091027}}</ref>
 
== Letartóztatása, halála ==