„Költségvetési politika” változatai közötti eltérés

a (Bot: következő hozzáadása: tr:Maliye politikası következő módosítása: fr:Politique budgétaire)
A '''költségvetési politika''', másként '''fiskális politika''' a [[gazdaságirányítás]] egyik eszköze, a [[pénzügyi politika]] része, a [[gazdaságpolitika]]i és ezen belül a [[pénzügypolitika]]i célok [[költségvetési eszközök]]kel való előmozdítására vonatkozó központi állami döntések összessége. A gazdaságban keletkezett jövedelmek [[újraelosztás]]a révén befolyásolja a vállalkozások és a lakosság rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását. Fő elemei: a [[közkiadások]] (kormányzati vásárlások és a háztartásoknak és vállalatoknak juttatott [[transzferek]]) és az [[adópolitika|adóztatás]], továbbá az [[államadósság]] kezelése (állami kölcsönök felvétele és törlesztése).
 
A '''költségvetési politika''' általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. Ezek olyan feladatok, melyek nem oldhatók meg az egyének érdekeltségi szintjén.
 
==Célja==
A [[gazdaságpolitika]]költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. További céljai a gazdaságra jellemző ingadozások (fluktuációk) keretek közé szorítása, vagyis a fellendülés és visszaesés által okozott csúcspontok kiegyenlítése., Ezenazaz felül,a stabilizáció; a [[munkanélküliség]] szintjét kívánjákszintjének a lehető legkisebb szintre visszaszorítani.történő Erre a legfőbb eszközök között említhetjük az adóztatást és a [[közkiadások]]atvisszaszorítása. [[Gazdasági válság|Válság]] esetén az állam pótlólagos [[kereslet]]et támaszt és ezzel tölti be a [[kínálat]] és a kereslet közötti űrt. Pótlólagos [[vásárlóerő]]t kell juttatni a gazdaságba anélkül azonban, hogy az árumennyiség növekedne, hiszen így is felesleg van.
 
A '''költségvetési politika''' általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. Ezek olyan feladatok, melyek nem oldhatók meg az egyének érdekeltségi szintjén.
 
==Eszközei==
A fenti célok megvalósítására szolgáló legfőbb eszközök között említhetjük az [[adó]]ztatást és a [[közkiadások]]at. [[Gazdasági válság|Válság]] esetén az állam pótlólagos [[kereslet]]et támaszt és ezzel tölti be a [[kínálat]] és a kereslet közötti űrt. Pótlólagos [[vásárlóerő]]t kell juttatni a gazdaságba anélkül azonban, hogy az árumennyiség növekedne, hiszen így is felesleg van.
 
A beavatkozás eszközei:
* [[Recesszió]] esetén az adók csökkentését és újabb közkiadási programok beindítását célszerű megtenni. Ennek hatására többletkereslet jelenik meg. Ezen felül a monetáris politika eszközeivel pénzmennyiséget növelhetünk és [[kamat]]lábat csökkenthetünk.
* Gazdaság felpörgése (konjunktúra) esetén a magas [[infláció|inflációs rátával]] találkozunk, a költségvetési politika az adókulcsok[[adókulcs]]ok emelésével és a közkiadások visszafogásával válaszolhat. A [[monetáris politika]] segítségével a [[pénzkínálat]] mennyiségét lehet csökkenteni a kamatlábak[[kamatláb]]ak emelése mellett.
 
Az automatikus eszközök lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív adózás, munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg). A diszkrecionális eszközök ezzel szemben eseti beavatkozásokat jelentenek, úgy, mint közmunka,állami foglalkoztatási programok, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális beruházások megvalósítása az optimális megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali eredményeket elérni.
Az eszközök másik felosztása:
*Az '''automatikus eszközök''' lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a [[progresszív adózás]], [[munkanélküli segély]] (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg).
 
Az automatikus eszközök lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív adózás, munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg). *A '''diszkrecionális eszközök''' ezzel szemben eseti beavatkozásokat jelentenek, úgy, mint közmunka, állami foglalkoztatási programok, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális beruházások megvalósítása az optimális megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali eredményeket elérni.
 
== JegyzetekLásd még ==
* [[Makroökonómia]]
{{források}}
* [[John Maynard Keynes]]
 
==Források==
* Meyer Dietmar-Solt Katalin: ''Makroökonomia.'' (Aula Kiadó, 1999.) ISBN 963 9215 02 3
* Gyenis János-Varsádi Zsuzsa (szerk.): ''Közgazdasági Kislexikon.'' (Kossuth Könyvkiadó, 1977.) ISBN 963 09 3063 3
* ''[[Magyar Nagylexikon.]]'' (Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest, 2000.)
* Vígvári András: ''Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek.'' (Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest, 2002.) ISBN 963 224 660 8
 
{{Portál|Közgazdaságtan|-}}
[[Kategória:Pénzügy]]
[[Kategória:Államháztartástan]]
Névtelen felhasználó