„Ária” változatai közötti eltérés

Az '''ária''' eredeti 16. századi jelentésében hangszerkíséretes szólóének, strófikus dal. Elődje a ''[[canzone]]'' volt, amelytől a 17. század elején különült el előbb az [[oratórium]]ban majd az [[opera (színmű)|operában]]. Az ária az operákban a drámai mozzanatok közepette a lírai megállásokat jelenti (zenekarral kísért magánének). A fő hangsúly minden esetben az énekszólam dallamvonalán nyugszik. Az ária lehet dalszerűen a szöveghez simuló vagy szabadabb dallamszövésű, amikor is egyetlen szótag hosszabb dallamvonal alátámasztásául szolgál vagy pedig a szavak és szótag szabadon, tetszés szerint ismétlődnek. Mutathat továbbá strófikus szerkezetet vagy [[ madrigál]]szerű, esetleg visszatérésen nyugvó dallamforma-felépítést.

A [[Velence (Olaszország)|velencei]] operában kialakult a háromrészes [[da capo aria]], amely egy évszázadon át uralkodó típus maradt, s amelyet rendszerint deklamatorikus énekbeszéd, azaz [[recitativo]] előz meg, így biztosítva a cselekmény folytonosságát. A strófikus szerkezetű dalok a mellékszereplők körére korlátozódtak. A [[francia zene|francia]] operában az uralkodó típus a dalszerű felépítésű ária maradt. A [[nápoly]]i iskola komoly operáiban ''([[opera seria]])'' a zenekarkíséretes, [[koloratúra|koloratúrákban]] gazdagon díszített változata terjedt el, és formája ötrészessé bővült. Az ária a szereplő személyek lelkiállapotát gyakran természeti hasonlatokkal világítja meg, és különféle affektus-típusokkal jellemzi (düh, bosszú, gyász, stb.). Az ária [[Gluck]]nál elveszítette merev tipizálását és utat nyitott a [[mozart]]i-típusnak, amely már egyéni jellemek ábrázolására is képessé vált. A Mozartnál kialakult többrészes forma (recitativo-lassú rész-gyors rész) a 19. század olasz operáiban ([[Vincenzo Bellini|Bellini]]től egészen [[Giuseppe Verdi|Verdi]]ig) jelenetszerű felépítést kap és formáját mindenkor a drámai cselekmény, valamint az érzelmi történés határozza meg. [[Wagner]]nél és az idős Verdinél megszűnik recitativo és ária elkülönülése és az opera az énekbeszéd révén átkomponált jelleget ölt. Az áriának létezik az operától független hangversenyszerű formája is ([[koncertária]]), amely különösen [[Mozart]] és [[Beethoven]] életművében gyakori.

''[[Giuseppe Verdi|Verdi]]:[[Rigoletto]]:La donna e mobile''[[Fájl:La Donna E Mobile Rigoletto.ogg]]