Főmenü megnyitása

Módosítások

a
egyért
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A hang mozgékonyságán, a hangképzés kiegyenlítettségén alapul. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű [[ária|áriák]] szólaltak meg. Hosszú időn át magába foglalta a rögtönzés és a díszítés művészetét is, később az énekes szólam rögzült ([[Gluck]], [[Rossini]]), majd drámaiság is társult hozzá ([[Donizetti]]). [[Giuseppe Verdi|Verdi]]nél és a francia nagyoperákban az éneklés már jobban eltávolodott a drámai kifejezés és a deklamáció irányába. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg.
 
A bel canto 17-19. században volt a legnépszerűbb, főleg az [[Olasz opera|olasz operában]], kiváltképpen a [[nápoly]]i iskolában. Híres bel canto áriák például [[Norma (opera)|Norma]] [[cavatina|cavatinája]] ([[Vincenzo Bellini|Bellini]]), Malatesta és Don Pasquale kettőse ''([[Donizetti]]: [[Don Pasquale]])'' vagy Nemorino románca a ''[[Szerelmi bájital]]ból'' ([[Donizetti]]), a rágalomária [[Rossini]] ''[[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbély]]'' című operájából.
578 374

szerkesztés