„Elagabal” változatai közötti eltérés

Elagabal ókori[[ókor]]i [[istenség]] volt, kultusza[[kultusz]]a Emesa város és környezetére terjedt ki.(ma Homs, [[Szíria]]). Rövid időre, 219 és 222 között kultuszát a császár Rómában is praktizálta, de nem honosult meg.

Kr.e. I. században arab királyai voltak Emesának, ahol Elegabal tiszteletének már hagyománya volt. A legrégebbi előkerült lelet, amely az istenség és a kultusz létezéséről bizonysággal szolgál, egy az Kr. u. I. századból származó [[sztéle]]. Bár Elegabal csak helyi istenség volt, és máshol nem tisztelték, követői ettől függetlenül mint napistent minden fölött uralkodónak tartották. Mint legfelsőbb istenség a [[görög]] Zeusznak[[Zeusz]]nak ill. a [[római]] Jupiternek[[Jupiter]]nek felelne meg (s mint őneki úgy Elegabalnak is a [[sas]] volt a szent madara), másrészt mint napistenség a görög Héliosszal is volt azonossága, így a népi etimológia nevüket Héligabalosz formában félreértelmezte és összemosta.

Az Elegabal-kultusz középpontjában egy körülbelül méhkas nagyságú púpos kő, esetleg meteorit állt, amelyet a templomban őriztek. Ilyen köveket a [[Földközi-tenger]] különböző népei is tiszteltek, különösen a föníciaiak[[föníciai]]ak, pontosabban a punok[[pun]]ok. Ezeket betilának nevezik (vagy görögösen baitýlia ill. baítyloi), amely elnevezés az arámi bet el („Isten háza“, v.ö. héber bethel)szóval hozható összefüggésbe. Hasonló kőkultusz uralkodott Carrhae-ban (Harran), ahol a betila "Szin" holdistennek felelt meg.

A Kr.u. III. században az elegabal-kultusz virágzásnak indult, külföldi hatalmasságok évente küldtek ajándékokat a templomnak. A főpap méltósága örökletes volt azon a családon belül, amely a korabeli Emesabeli uralkodótól származott. A [[Severus-dinasztia császárai]] idején a főpap egy bizonyoas Julius Bassianus volt, a „Bassianus“ nevet, amelyet udódai is viseltek, a főpapi cim "Basus" elferdített alakja. Julius Bassianusnak két leánya volt; az idősebbik [[Julia Domna]], a későbbi római császár [[Septimius Severus]] (193–211) felesége lett, így gyermeke a késöbbi [[Caracalla]] szintén viselte Bassianus nevet. A fiatalabbik leány Julia Maesa, két császár nagymamája is volt, egyikük [[Varius Avitus Bassianus]], akire az utókor a ráragasztott „Elagabal“ néven emlékezik, holott csak ezt az egy nevet nem viselte, hanem 217-ben, 13 évesen a főpapi tisztet átvette. Ő volt az, aki a szent követ Rómába szállíttatta és az Elagabal-kultuszt római államvallássá nyilvánította, amely így rövid időre világtörténelmi jelentőségűvé vált. A Palatinuszon nagy Elagabal-templomot létesítettek.

"Elagabal"[[Elagabalus]] császár meggyilkolása után (222) a követ visszaszállították Emesába, ahol a kultusz tovább élt. [[Aurelianus]] császár a palmírai[[palmíra]]i királynő fölötti győzelme után 272-ben ellátogatot az Elegabal-templomba, hogy beváltsa fogadalmát. Aurelianus a napkultusz híve volt ([[Sol invictus]], „gyözedelmes nap“), akit az egész Római Birodalom védőisteneként tisztelt és kultuszát terjesztette.