Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
{{lektor}}{{forma}}
 
[[Fájl:Donauwalzer_Cranz_01Donauwalzer Cranz 01.jpg|thumb|A partitúra címlapja]]
 
A '''Kék Duna keringő''' (An der Schönen blauen Donau (Op. 317)) [[ifj. Johann Strauss]] 1866-ban komponált leghíresebb műve, a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje.
 
== A mű szerkezete ==
A Kék Duna keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit. Strauss keringőire jellemző formális felépítésük (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), "pikáns" ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük melyek még [[Hans von Bülow|Bülow]], [[Richard Wagner|Wagner]] és [[Brahms]] csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette, bizonyos kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és azt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Strauss teremtette meg az úgynevezett táncoperettet, amelyben a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból.
A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat. Az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg.