„Ohridi-tó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: la:Lychnidus lacus |
|||
1. sor:
{{coor title dms|41|1|50|É|20|43|3|K|type
{{nincs forrás}}▼
{{Tó infobox
| név = Ohridi-tó
21 ⟶ 22 sor:
| települések = [[Ohrid]], [[Sztruga]], [[Pogradec]]
}}
▲{{nincs forrás}}
Az '''Ohridi-tó''' ([[macedón nyelv|macedónul]] ''Охридско Езеро/Ohridszko Ezero'', {{Ny-sq|Liqeni i Ohrit}}) a [[Balkán-félsziget]] földtörténetileg legrégibb és legmélyebb tava [[Macedónia]] és [[Albánia]] határvidékén. A tó sajátos ökoszisztémával rendelkezik, eddig több mint kétszáz csak itt honos [[endemikus faj]]t írtak le, s ennek köszönhetően [[1979]]-ben az Ohridi-tó felkerült a [[UNESCO]] természeti [[világörökség]]i listájára, amelyet [[1980]]-ban [[Ohrid-régió]] elnevezéssel kiterjesztettek [[Ohrid]] és környéke történelmi és kulturális emlékeire.
30 ⟶ 29 sor:
==Földrajza==
Az átlagosan 693 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben a Balkán-félsziget legöregebb tava, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a [[pliocén]]ban keletkezett geotektonikus depresszió. Területe 358 km². Partvonalának teljes hossza 87,5 kilométer (ebből Macedóniára 56, Albániára 31,5 kilométer esik).
A tó átlagos mélysége 155 méter, legmélyebb pontja 288 méter. Vízgyűjtő területe 2600 km², s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő [[Preszpa-tó]] vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. Vizének 60%-át a [[Fekete-Drin]] vezeti el az [[Adriai-tenger]]
==Állatvilága==
[[Fájl:Ohrid and Prespa lakes topographic map.svg|bélyegkép|jobbra|300px|Az Ohridi- és a [[Preszpa-tó]] környékének domorzati térképe]]
Az Ohridi-tó – a [[Bajkál-tó|Bajkál-]] és a [[Tanganyika-tó]]hoz hasonlóan – rendkívül sajátos ökoszisztémával rendelkezik, az itt élő fajok mintegy fele (a puhatestűek 80%-a) endemikus, azaz csak az Ohridi-tóban honos. Eddig több mint kétszáz endemikus fajt írtak le a [[fitoplankton]]októl az [[alga|algákon]], a [[laposférgek]]en és a [[puhatestűek]]en keresztül a [[gerincesek]]ig. Ez utóbbiak között számon tartanak nyolc [[pontyfélék|ponty-]] és két [[lazacfélék|lazacfélét]] (ohridi lazac – ''Salmo letnica'', belvika – ''Acantholingua ohridana'' stb.). Bár a legutóbbi időkig csak formai és ökológiai jegyek alapján írták le ezeket a gerinceseket, nemrégiben [[molekuláris
Az endemikus fajok mellett jelentős a tónak a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állománya ([[borzas gödény]], [[bütykös hattyú]], [[cigányréce]], [[fekete sas]], [[parlagi sas]] stb.).
| |||