„Spira György” változatai közötti eltérés

a
1987-ben kezdeményezte a [http://www.tddsz.hu Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének] megalakítását. A TDDSZ lett, az 1988-as Metró-klubban történt megalakulása után, a [[Kádár-rendszer | pártállam]] első legális [[Rendszerváltás Magyarországon | ellenzéki]] szervezete.
 
A történetírás eszmei és politikai hátterének változásával Spira is sok tekintetben háttérbe szorult. [[1998]]-ban az általa oly sokra értékelt forradalom százötvenedik évfordulójára készült el „A pestiek Petőfi és Haynau között” című kötete. A riportszerű előadásmódban, egyfajta dokumentumkrónikában bemutatott eseménysor ez alkalommal [[Pest]], [[Buda]] és [[Óbuda]] társadalmi átalakulására, az egységes Budapest alapjainak lerakására koncentrált, de természetesen komoly tér jutott benne a fővárosban lezajló országos eseményeknek is. Az ezredfordulón a [[vajdaság]]i [[Újvidék]]en látott napvilágot „Hrabovszky altábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig” című munkája, amely egyben utolsó önálló monográfiája is volt. A [[pétervárad]]i, majd budai főhadparancsnokként ténykedő [[HrabobvszkyHrabovszky János]] altábornagy 1848-49-es pályafutásán keresztül mutatta be a magyar-szerb-horvát viszony bonyolultságát, a [[Batthyány-kormány]], az udvar és [[Josip_Jela%C4%8Di%C4%87 | Josip Jellačić]] kapcsolatát, a katonai ellenforradalom kibontakozását, s az esküi és rokonszenvei között őrlődő cs. kir. tisztikar dilemmáit.<ref name="Zachar"/>
 
Utolsó tanulmánykötetében - visszakanyarodva munkásságának egyik központi szereplőjéhez - [[Széchenyi István | "Széchenyiről"]] értekezett. Utalva az aktuálpolitikai vitákra egyértelművé tette, hogy csak az járhat el a nagy ős nevében, aki komolyan veszi intelmeit, és saját kora problémáira keresi a megfelelő választ. Mindennek során hajlandó volt saját korábbi nézeteinek is a revideálására, és kereste a reális történelmi képet, ugyanakkor alapelveihez mindvégig hűen ragaszkodott.