„Lucius Cornelius Balbus” változatai közötti eltérés

a
pontosít
a („Római consulok” kategória eltávolítva (a HotCattel))
a (pontosít)
'''Lucius Cornelius Balbus''' ([[i. e. 1. század]]) [[Római Birodalom|római]] államférfi, író
 
Egy [[gades]]i család sarja volt. [[Quintus Metellus Pius]] alatt katonának állt és harcolt [[Sertorius]] ellen, azután [[Pompeius]]t követte, akitől [[i. e. 72]]-ben jutalomkánt római polgárjogot, később földbirtokokat kapott. Később [[Julius Caesar]]hoz szegődött, akit [[i. e. 61]]-ben mint [[praefectus fabrum]] [[Hispania|Hispaniába]] kísért. Részt vett [[i. e. 60]]-ban az első triumvirátus létrejöttében. Míg a hatalmasoknak hízelgett, addig a néppel erőszakosan bánt, azért magát gyűlöletessé tette. [[I. e. 56]]-ban Gades lakói a polgárjog bitorlása miatt vádat emeltek ellene, amely vád éle tulajdonképpen a triumvirek, első sorban Pompeius ellen irányult. Pompeius kérésére Balbus védelmét [[Cicero]] vállalta el. A polgárháború küszöbéb Balbus Julius Caesar pártjára állt s igyekezett Pompeius táborából Cicerót is erre a lépésre rávenni. A háború kitörése után [[Róma|Rómában]] maradt, és igyekezett rávenni Cicerot, hogy Caesar és Pompeius közt közvetítő szerepet lásson el. Pompeius veresége után végképp Caesar mellé szegődött, aki gyakran megjutalmazta, s sokszor követte tanácsait. Maga Cicero is Balbus közbenjárásának köszönhette, hogy Caesar megbocsátott neki. Caesar megölése után [[Octavianus]]hoz csatlakozott, és [[i. e. 40]]-ben ''[[consul]] suffectus''szá választották. Halálának éve nem ismert, fennmaradtak Cicerohoz írott levelei, Caesar életéről írott emlékiratai, illetve egyéb munkái azonban elvesztek.
 
==Források==