„Hiperinfláció” változatai közötti eltérés

A '''hiperinfláció''' szélsőségesen nagy [[infláció]]. Általában a havi 50%-nál nagyobb árszínvonal-emelkedést nevezzük hiperinflációnak. A [[pénz]] értéktelenné válik, nem látja el vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét. Ezeket a szerepeket egy stabil [[valuta (fizetőeszköz)|valuta]] (például [[amerikai dollár|dollár]]) vagy áru (például [[cigaretta]]), esetleg az [[arany]] veszi át és felvirágzik a cserekereskedelem is. A gazdaság hatékonysága csökken, mert az emberek idejét termelés helyett az infláció miatti tevékenységek töltik ki. Az [[állam]] adóbevételei visszaesnek, mert az adómegállapítás és adóbefizetés közti időben az [[adó]] reálértéke drasztikusan csökken. A hiperinfláció a [[gazdaság]] összeomlásának jele, ilyenkor a [[fiskális politika]] alapvető átalakítására van szükség.

 

 

Az első komoly pénzromlás a [[Római Birodalom]]ban volt. A császárok egyre több [[adó]]t vetettek ki, ezért nőtt az adózás alól kibúvók aránya. Ekkor drasztikusan csökkentették a pénz [[nemesfém]] tartalmát, ami az elértéktelenedéséhez, emiatt magas inflációhoz vezetett. A megoldást a császár ármaximalizáló intézkedései jelentették.

 

A világ legnagyobb áremelkedése [[Magyarország]]on volt a [[II. világháború]] után. A havi infláció megközelítette a 41900 billió (4,19&nbsp;x&nbsp;10¹⁶) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. [[1946]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] a [[pengő]]t leváltotta a [[forint]], ekkor 400&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;000 [[pengő]] ért egy [[forint]]ot. <ref>[http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9911/diakoldal/piacgazd/piacgazd.htm]</ref> A gyors drágulás a vesztett háború, a kifosztott államkassza és az elégtelen termelés törvényszerű következménye volt, ugyanúgy, mint a mind magasabb címletű pénzek kibocsátása s a nyomasztó pénzhiány enyhítésére a „bankóprés” beindítása. Az infláció ütemét jellemzi egy akkori középvezetési beosztásban lévő ember elbeszélése is: a talicskányi egynapi fizetését munka után sietve hazatolta, de felesége egy óra múlva már csak két tojást kapott érte. Az árak alakulására példaként egy korabeli háztartási naplóból idézünk: 1 kilogramm kenyér ára 1945 augusztusában 6 [[pengő]], októberben 27, novemberben a hó elején 80, a végén 135, december első felében 310, második felében 550, 1946 januárjában hó elején 700, a végén 7000, május elején 8&nbsp;000&nbsp;000, a végén 360&nbsp;000&nbsp;000, júniusban 5&nbsp;850&nbsp;000&nbsp;000 pengő volt. 1946. augusztus 1-jén jött a [[forint]]. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 ezer kvadrillió pengőért (4*10²⁹, ez a nagynak tekintett [[Avogadro-szám]] majdnem milliószorosa) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.

 

[[Zimbabwe|Zimbabwéban]] az ezredfordulót követően, [[Robert Mugabe]] katasztrofális hatású gazdasági intézkedései következtében egyre növekvő ütemű, hiperinflációba torkolló pénzromlás kezdődött, amelynek mértéke 2008 tavaszán elérte az évi 165&nbsp;000 (havi 272) százalékot,<ref>{{cite web | url= http://www.penzcentrum.hu/cikk-1010649-1.html | title= Akikre rájár a rúd: a 165000 százalékos infláció országa… | accessdate= 2008-04-17 }}</ref> augusztusra az évi 231 millió százalékot.<ref>{{cite web | url= http://index.hu/gazdasag/vilag/zimnf081009/ | title= Percenként 440 százalékos infláció Zimbabwéban | accessdate= 2008-10-09}} - Megj: a cikk hibás számításon alapuló állításával szemben nem percenként 440, hanem óránként mintegy 1,6% volt az infláció.</ref>

 

{{források}}

 

[[es:Hiperinflación]]

[[et:Hüperinflatsioon]]

[[fr:Hyperinflation]]

[[he:היפר-אינפלציה]]