„Hans von Bülow” változatai közötti eltérés

Lipcsében [[1848]]-ban jogot tanult. F. Wiecknél tanult zongorázni és [[1849]]-ben lépett végleg a művészpályára. [[1850]]-ben [[Zürich]]be utazott a Drezdából ismert [[Richard Wagner]]hez. Ekkor kezdte meg karmesteri pályáját: Sankt Gallenben színházi karmester lett. [[1851]] után Liszt Ferencnél Weimarban fejezte be a zongoratanulmányait. Liszt Ferenc lányát, Cosimát [[1857]]-ben vette feleségül. [[1853]]-tól nagy hangversenykörutakat tett, majd [[1854]]-ben [[Berlin]]ben telepedett le, ahol a Stern konzervatórium tanára volt; [[1858]]. udvari zongoraművész címét nyerte [[II. Lajos bajor király]]tól és Münchenbe ment, a Wagner terve szerint létesített zeneiskola tanárául, nagy tevékenységet fejtvén ki a nagyobb szabású zenei előadások vezetése körül.[[1866]]. hirtelen megvált mindettől, járt Berlinben, Baselben; [[1867]]-ben mint udvari karnagy tért vissza [[München]]be és a zeneiskola vezetője lett. E működését családi viszonyai miatt szakította meg 1869 tavaszán. Ekkor nejétől, Cosimától elvált s két évi firenzei tanulmányozás után művészi körútjainak élt. [[1877]]-ben Hannoverben, 1880-ban a meiningeni hercegnél lett udvari karnagy; egész diadalút volt, amikor az [[1880-as évek]] közepén a feloszlatás küszöbén álló zenekarral a nagyobb városokban ([[Budapest]]en is) hangversenyeket rendezett. Azóta Bülow vándoréletet élt, hol mint hangverseny-igazgató, hol mint zongoraművész szolgálván eszményeit, mint méltó apostoluk; [[1892]] – [[1893]] folyamán rövid ideig ideggyógyító intézetben kellett tartózkodnia. A [[Neue Zeitschrift für Musik]]ban írt is sokat a Liszt-Wagner-féle új német zenei irány érdekében; zenei alkotásai is (A dalnok átka, zenekari ballada; Nirvana, szimfónikus költemény; zongoraművek) ebbe tartoznak; mint előadó művész, a legnagyobb klasszikusok legszigorubb, legklasszikusabb tolmácsa. Jegyzetes kiadásai (2 Bach, [[Georg Friedrich Händel|Händel]], Gluck, Scarlatti, Weber, Cramer, Beethoven művei) fölötte becsesek.