„Joseph Cheesman Thompson” változatai közötti eltérés

[[Clara Mabel Thompson]] ([[1893]]-[[1958]]) szerint, aki [[1918]]-ban, nyári személyzetként, mint orvostanhallgató csatlakozott a Szent Erzsébet Kórház munkatársaihoz, Dr. Joseph C. Thompson -"Egy kedves, rokonszenves, és részvétteli ember, aki érdeklődést keltett benne, és bíztattabiztatta őt, hogy keressen pszichoanalitikai segítséget".[[1924]]: A Washington-i Pszichoanalitikai Szövetség alelnöke (az elnök Dr. William Alanson White volt). Előadásokat tart Washingtonban. Személyesen kezdi pszichoanalízisben részesíteni Clara-t, akinek osztálytársait, akik őt mindig meglehetősen keserűnek, boldogtalannak és magányosnak ismerték, lenyűgözte a Clara viselkedésében beállott változás. Dr. Thompson eközben alelnökként előadásokat tart Washington-ban, analizál, dolgozik a kórházban, és a Dr William Alanson White és [[Smith Ely Jelliffe]] ([[1866]]-[[1945]]) szerkesztésében New York-ban megjelenő szakmai folyóiratban, a "Pszichoanalitikai Szemlé"-ben ("The Psychoanalytic Review") publikálja néhány írását, "Joe Tom Sun, Guam, Csendes-Óceán" szerzői név alatt (Thompson parancsnok alaposan tanulmányozta a keleti vallásokat).<br>[[1925]]: Az év folyamán Thompson az Amerikai Pszichoanalitikai Társaság tagjává válik[http://www.pep-web.org/document.php?id=bip.006.0521a]. [[Adolf Meyer]] ([[1866]]-[[1950]]), aki Clara felettese volt a [[Phipps Klinika]]n, és megelőzőleg, Clara képzésének utolsó éve alatt abban az elismerésben részesítette Clara-t, hogy megtette a magánpraxisa pácienseinek közvetlen felelősévé -féltékenység, és mint ahogyan a levelezések alapján egyértelműen kiderül, oktalanul rossz hiszemű gyanakvás miatt (azt hitte, hogy Clara közben Thompson parancsnok szeretője lett -ám ebből a rosszindulatú pletykákat kivéve, soha egy árva szó sem volt igaz), ellenezte, hogy Clara a parancsnokkal analízisben részesüljön. Meyer mindeközben mondvacsinált szakmai okokra hivatkozott, és ragaszkodott hozzá, hogy ne folytassák az analízist; Clara ellenállt; mire Meyer elbocsátotta őt (Clara továbbra is, egészen [[1927]]-ig analízisben részesült a parancsnoknál, majd végül [[1931]]-ben [[Budapest]]re utazott, és [[Ferenczi Sándor]]ral ([[1873]]-[[1933]]) fejezte be az analízisét; a "Klinikai Napló"-ban a Dm. kódnév alatt szerepel).