„Deicide” változatai közötti eltérés

[[1990]]. [[február]]jában vették fel a Deicide nevet. Az első lemez is e néven jött ki, szerződésüket a [[Roadrunner]] kiadóval Benton félelemkeltő megjelenésének köszönhették. Hírnevük ekkor siklott a legmesszebb, nagyrészt a sátánista imázs miatt, de Benton interjúi sem gyüjtöttek barátokat [[egyház]]-média részről. Benton szövegeiben főleg a kereszténygyűlöletnek és az okkult/sátánista gondolatoknak adozott, kivétel a [[Manson]] famíliáról íródott '''Lunatic of God's Creation''' vagy a vallási diktátor, [[Jim Johnes]] világborzasztó cselekedeteiről szóló '''Carnage In The Temple Of The Damned'''. Egy interjúban megígérte, hogy 33 évesen saját kezűleg vet véget életének, de legtöbbször emlegetett tette az volt, amikor egy felhevített fordított kereszttel bélyegezte meg saját homlokát. Botrányos koncertjeik révén, valamint az [[1992]]-es [[Legion]] lemezzel ezidőtájt az egyik legnépszerűbb [[death metal]] bandává váltak. Már az első lemez is figyelemre méltó alkotás volt, de a [[Legion]] még jobbra sikerült. Hatalmasat fejlődtek hangszeres játék terén, főleg [[Steve Asheim]] a [[dob]]ok mögött, de a zene is a komplexitásra és a tempóváltásokra összpontosult. Hírnevük ekkorra már akkora volt, hogy napilapokban és [[tv]] híradókban is feltüntek. Harmadik lemezük [[Once Upon The Cross]] címmel jelent meg [[1995]]-ben. A korong felhagyott a komplexitással, inkább az első album irányvonalát követte. A zenekart ismét botrányok övezték, ezentúl a borító végett. Ez ugyanis [[Jézus Krisztus]]t ábrázolta, boncolás után, toroktól ágyékig felnyitva és letakarva egy átvérzett fehér lepedővel. A belső borítón pedig ott a lepedő nélküli úgymond cenzúrázatlan verzió, amelyet egy brit festő, [[Trevor Brown]] készített. A 90-es évek második felére a botrányok elcsendesedtek, lemezeik színvonala is inkább csak gyenge stílusgyakorlatnak nevezhetőek(pár kiugró szám kivételével). [[2004]]-ben a Hoffman tesók helyére [[Jack Owen]] (ex-[[Cannibal Corpse]]) és [[Ralph Santolla]] ([[Obituary]], ex-[[Iced Earth]], [[Death]], [[Sebastian Bach]], [[Millenium]]<!-- Ilyen hülye, helyesírási hibás nevük van. Nem javítandó. -->) érkezett. Ez a változás minőségi ugrást jelentett, a kiváló [[2006]]-os [[Stench of Redemption]] képében. Habár a [[2008]]-as [[Till Death Do Us Part]]-on már nem játszik Santolla, attól még a lemez ismét egy ereje teljében lévő Deicide-ot mutat.