„Nándori Gyula” változatai közötti eltérés

Nándori Gyula Budapesten született, és középiskolai tanulmányait a Széchenyi István Gimnáziumban és a Piarista Gimnáziumban végezte 1943 és 1947 között. Érettségi után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni[[sopron]]i Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán tanult, ahol 1951-ben szerezte meg kohómérnöki oklevelét. 1954-től 1954-ig a [[Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak|MÁVAG]] Mozdony- és Gépgyár budapesti vasöntödéjében dolgozott üzemmérnökként, üzemvezető helyettesként. 1954-ben a Vasipari Kutató Intézet Öntödei Osztályán a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ösztöndíjas aspiránsa, majd 1957 és 1963 között tudományos munkatársa volt. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1959-ben szerezte meg, az egyetemi doktori címet pedig rá egy évre kapta meg.

Nándori Gyula az öntő ágazat tananyagának kidolgozásával, jegyzeteinek megírásával a hazai öntészeti felsőoktatás megteremtőjének számít. Az öntvények megszilárdulása közben lejátszódó folyamatok nemzetközi szinten elismert kutatója volt. Közel 160 hazai és külföldi közleményt jelentetett meg, sok jegyzet és szakkönyv szerzője, társszerzője. Szoros szakmai kapcsolatokat épített ki számos külföldi egyetemmel és kutatóintézettel ([[Leoben]], [[Freiberg]], [[Aalen]], [[Clausthal]], [[Krakkó]], [[Kassa]], [[Ostrava]] stb.). Szívesen vett részt hallgatói rendezvényeken, ápolta a [[selmeci diákhagyományok]]at, hallgatói szerették.