„Csillagászati színképelemzés” változatai közötti eltérés

A spektroszkópia tudományág kialakulása [[Isaac Newton|Newton]] [[1666]]-os kísérletére vezethető vissza, amikor napszínképet állított elő [[prizma]] segítségével. Felfedezéséről és észrevételeiről az [[1704]]-ben megjelent ''Optika'' című művében írt, ahol tisztázta a színek természetét, és az ún. [[törésmutató]] hullámhossztól való függését. A [[XVIII. század]] elején többen ([[René Descartes|R. Descartes]], [[R. Hook]], [[William Herschel|Herschel]]) is elvégezték ugyanezt a kísérletet. A jelenség behatóbb tanulmányozásához [[William Wollaston|Wollaston]] ([[1766]] - [[1828]]) rést is alkalmazott a kísérleteinél, s első ízben felfedezte a napszínkép abszorpciós (elnyelési) vonalait. Szám szerint 7 spektrumvonalat figyelt meg, - köztük a [[nátrium|Na]]-dublettet - jelentőségüket azonban nem ismerte fel. Ezt egy [[németek|német]] optikus, [[Joseph von Fraunhofer|Fraunhofer]] ([[1787]] - [[1826]]) tette meg, aki - [[távcső]]höz csatolva diszperzív [[optika]]i elemet - a [[Nap (égitest)|Nap]] spektrumában mintegy 600, mai néven Fraunhofer-vonalat talált; melyek közül 350-nek a pontos pozícióját is meghatározta, kiszámítva az általuk letakart színek törésmutatóját. Ezzel [[1814]]-ben megszületett a csillagászati spektroszkópia.

Fraunhofer felfedezésével egyidőben, [[1823]]-ban, [[W. H. Fox Talbot]] és [[John Herschel]] ([[William Herschel]] fia) különféle [[kémiai elem|elemekkel]] festett lángok színképét vizsgálták, és utaltak rá, hogy ez alapján [[kémia]]i analízis végezhető. [[Sir David Brewster|Brewster]] [[1832]]-ben felfedezte, hogy a Fraunhofer-féle vonalak földi fényforrással is előállíthatók. A salétromsav gőzén átbocsátott napfény színképében mintegy 2000 vonalat számlált meg. Azt is megfigyelte, hogy a vonalak száma nő, ha növeljük a gázréteg vastagságát, [[sűrűség]]ét vagy [[hőmérséklet]]ét. E kísérletei nyomán Brewster úgy gondolta, hogy a [[Nap (égitest)|Nap]] fehér fényéből a [[Föld]] [[légkör]]e szűr ki bizonyos színeket, és ezek helyén észleljük a Fraunhofer-féle vonalakat. [[1849]]-ben [[Jean Bernard Leon Foucault|Foucault]] különféle eredetű színképek vizsgálatával szintén egy alapvető felismerésre jutott: a spektrum abszorpciós vagy emissziós volta attól függ, hogy a [[fény]] közvetlenül a fényforrásból érkezik hozzánk, vagy a fényforrást elhagyva egy adott anyagon haladt át. [[1859]]-ben Foucault, és [[Robert Wilhelm Bunsen|Bunsen]] ([[1811]] - [[1899]]) eredményeit felhasználva [[Gustav Robert Kirchhoff|Kirchhoff]] ([[1824]] - [[1887]]) felállította a klasszikus spektrumanalízis 3 alaptörvényét: