Főmenü megnyitása

Módosítások

8 964 bájt hozzáadva, 9 évvel ezelőtt
bővítés
|tartomány =Burgenland
|kerület =Felsőőri járás
|rang =város
|kerületei =
|alapítás éve =860
|alapítás éve forrás =
|polgármester =Kurt Maczek (SPÖ)
|jegyző =
|irányítószám =7423
|körzethívószám =
|rendszám = OW
|testvértelepülései =
|népsűrűség =197
|népsűrűség forrás =
|legmagasabb pont =
|weboldal =www.pinkafeld-online.at
}}
'''Pinkafő''' ([[német nyelv|németül]] ''Pinkafeld,'' [[horvát nyelv|horvátul]] ''Pinkafelj,'' [[vend nyelv|vendül]] ''Pinkafel'') város a mai [[Ausztria|Ausztriában]] [[Burgenland]] tartományban a [[Felsőőri járás]]ban.
 
'''Pinkafő''' ([[német nyelv|németül]] ''Pinkafeld,'' [[horvát nyelv|horvátul]] ''Pinkafelj,'' [[vend nyelv|vendül]] ''Pinkafel'') város a mai [[Ausztria|Ausztriában]] [[Burgenland]] tartományban a [[Felsőőri járás]]ban.
 
==Fekvése==
 
==Története==
Burgenland legrégebbi települése, ősidők óta lakott hely. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 6000 éve is éltek emberek. A mai vasútállomás területén a rómaiak előtt kelta település állt. A római korban területe Pannónia tartományhoz tartozott, környékén sok római sírkő került elő. A [[6. század]]tól a [[8. század]] végéig avarok uralták ezt a vidéket. [[791]] és [[803]] közötti hadjárataiban [[Nagy Károly]] legyőzte az avarokat és Pinkafő területét is birodalmának keleti tartományához csatolta. Ezt követőn intenzív német betelepülés indult meg. [[860]]-ban ''"Peincahu"'' néven említi először oklevél, melyben [[Német Lajos]] keleti frank király javait a salzburgi érseknek adja.
[[860]]-ban ''Peincahu'' néven említi először oklevél, mai neve [[1289]]-ben bukkan fel ''Pinkafelde'' alakban. Burgenland legrégebbi települése, ősidők óta lakott hely. Környékén sok római sírkő került elő. A [[honfoglalás]]kor német lakossága elmenekült. A [[tatárjárás]] után ismét németekkel telepítették be. [[1289]] és [[1291]] között Ausztriához tartozott, majd a hainburgi békeszerződés értelmében várát lerombolták.
 
A [[honfoglalás]]kor német lakossága elmenekült. Mai neve [[1289]]-ben bukkan fel ''"Pinkafelde"'' alakban. A Németújvári grófok birtoka volt. A [[tatárjárás]] után ismét németekkel telepítették be. [[1289]] és [[1291]] között Ausztriához tartozott, majd a hainburgi békeszerződés értelmében várát lerombolták. 1291-ben a [[Borostyánkő (Ausztria)|borostyánkői]] uradalomhoz csatolták. [[1327]]-ben [[Károly Róbert]] király serege Kőszeg mellett legyőzte a kiskirályok közé tartozó Németújvári grófok seregét és korábbi birtokaikhoz hasonlóan Pinkafő is királyi birtok lett.
[[1346]]-ban [[I. Lajos|Nagy Lajos]] királytól kiváltságokat kapott, [[1417]]-ben függetlenítették [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várától. [[1459]]. [[április 11.|április 11-én]] a város mellett zajlott a [[Hunyadi Mátyás]] és [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] seregei között vívott győztes csata. [[1490]] és [[1644]] között ismét Ausztriához tartozott. [[1529]]-ben és [[1532]]-ben a [[Oszmán Birodalom|török]] rombolta le, privilégiumait [[1551]]-ben [[I. Ferdinánd]] állította helyre. [[1683]]-ban [[Thököly Imre|Thököly]] támogatása miatt a császári csapatok kétszer is kifosztották. [[1736]]. [[június 21.|június 21-én]] és [[1817]]. [[február 2.|február 2-án]] tűzvész pusztította. [[1910]]-ben 2881 lakosából 2400 német és 370 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Vas vármegye]] [[Felsőőri járás]]ához tartozott. [[1937]]-óta város.
 
[[1346]]-ban [[I. Lajos|Nagy Lajos]] királytól kiváltságokat kapott. [[1373]]-ban a település a bíró kérelmére az osztrák betörésekből származó nyomor enyhítésére hét évre adómentességet kapott. Ekkor már létezett plébániája is. Templomát Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték. [[1392]]-ben a Kanizsai család birtoka lett. [[1417]]-ben Kanizsai Miklós függetlenítette [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várától, ezáltel önálló ítélkezési jogot kapott. [[1445]]-ben III. Frigyes német-római császár zálogbirtoka lett, aki kiterjesztette kiváltságait. [[1459]]. [[április 11.|április 11-én]] a város mellett zajlott a [[Hunyadi Mátyás]] és [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] seregei között vívott győztes csata és a város újra magyar uralom alá került. [[1490]] és [[1644]] között ismét Ausztriához tartozott. [[1517]]-ben a pinkafői uradalmat a Königsberger család szerezte meg. [[1529]]-ben és [[1532]]-ben a [[Oszmán Birodalom|török]] rombolta le, privilégiumait [[1551]]-ben [[I. Ferdinánd]] állította helyre. Kiválságait, köztük vámmentességet és a pallosjogot késébőnn több királyunk is megerősítette. 1644-ben a harmincéves háború végén újra visszakerült Magyarországhoz. Ekkor az uradalmat Batthyány Ádám vásárolta meg a Königsbergerektől, központja az itteni Batthyány-kastély lett. [[1669]]-ben az uradalmat felosztották Batthyány Kristóf és Batthyány Pál között. Pinkafő Batthyány Pál birtoka lett.
 
[[1683]]-ban [[Thököly Imre|Thököly]] támogatása miatt a császári csapatok kétszer is kifosztották. [[1688]]-ban és [[1699]]-ben boszorkányperek zajlottak a településen. [[1700]]-ban per keletkezett Batthyány Zsogmond és a város között, mivel Batthyány adófizetési kötelezvény íratott alá a város elöljáróival. Erre a lakosság régi szabadságjogaira hivatkozva fellázadt. A földesút erőszakhoz is folyamodott, de a lakosságot megtörni nem tudta. Végül 1736-ban a hétszemélyes bírói tábla a városnak adott igazat. A Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc betörések következtében a települést [[1704]]-ben és [[1708]]-ban felégették. [[1717]]-ben Batthyány Zsigmond halálával a pinkafői uradalom újra egyesült. [[1736]]. [[június 21.|június 21-én]] és [[1817]]. [[február 2.|február 2-án]] tűzvész pusztította. [[1804]]-ben katonák nyomán [[kolera]]járvány tört ki a településen, mely számos áldozatot követelt. [[1806]] és [[1809]] között francia csapatok vonultak átt a településen. A kézművesség a [[19. század]] közepén élte virágkorát. Több mint 40 kézműves céhéhez 661 kézműves mester tartozott. Kalló üzemei közül több textilgyárrá fejlődött. Bőrgyár, sörgyár, gyufagyár, papírmalom és egy vashámor jelzi az ipari fellendülést.
==Látnivalók==
 
Vályi András szerint ''" PINKAFELD. Német Mezőváros Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, a’ kinek kastéllyával ékes, jeles úri, és vadas kertyével, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Borostyánkőhöz 1 mértföldnyire. Lakosai között külömbféle jó mesteremberek vagynak, földgye meglehetős, erdeje elég, legelője, fája mind a’ kétféle van, réttyei jók, szomszédságban van Ausztriával, és Stájer Országgal, holott eladásra jó módgyok van, sendelyt, és más fa szerszámokat is készítenek, ’s lovakkal is kereskednek, mellyeket magok nevelnek, első osztálybéli."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
* Plébániatemploma [[1774]]-ben épült Péter és Pál apostolok tiszteletére.
 
* [[evangélikusok|Evangélikus]] temploma [[1785]]-ben épült.
Fényes Elek szerint ''" Pinkafő, Pinkafeld, német m. v., Vas vmegyében, Stájerország szélén, 1723 kath., 618 ágostai, 50 ref., 80 zsidó lak. Kath. és ágostai paroch. templomok. Szép kalvária. Gyönyörü fenyves erdő. Lakosai erős csontos lovakat nevelnek, zsindelyt és más faeszközöket csinálnak, posztót, gyolcsot szőnek, s élénk kereskedést folytatnak. Van savanyu vize is. Birja gr. Batthyáni Miklós, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Kőszeg."'' <ref>{{Fényes}}</ref>
[[Kép:Pinkafő1v.jpg|200px250px|bélyegkép|Pinkafői utca]]
 
Vas vármegye monográfiája szerint ''" Pinkafő lakosai kizárólag iparral foglalkoznak; a községben egyetlen földmives sem lakik. A gazdálkodás itt csak mellékes foglalkozás. Képviselve van itt minden iparág; legkiemelkedőbb mégis a posztóipar, mely körülbelül 60 családot foglalkoztat. Pokróczokat és futószőnyegeket most már egy 95 lóerejü gyár is készit.
Pinkafő középületei közt nevezetes a tágas és igen diszes róm. kath. plébánia-templom, melyet gr. Batthyány József, mint kegyur emeltetett 1786-ban nagy költséggel. Benne működött egy félszázadnál tovább Weinhofer József, a nagyhírű lelkipásztor, ki férfiúi erejében az ország leghíresebb egyházi szónokának tekintetett. Igen szép az ág. ev. hitközség temploma is. A temető kápolnáját az egykor nagy hírű Steinle mester remeke: Krisztus a keresztfán, díszíti. Az alig 2845 lelket számláló városka 1893-ban épített a templom szomszédságában egy kétemeletes palotaszerü róm. kath. fiu elemi iskolát; egy felsőbb leányiskola is van a községben, az apáczák vezetése alatt, továbbá a négy osztályu polgári fiuiskolának is díszes épülete van. Kulturtörténelmi tekintetben a Paulai szt. Vinczéről elnevezett apáczák zárdája bír elsőséggel, a mennyiben ez volt a ma már annyira elterjedt irgalmas apáczák első zárdája a hazában. Van e zárdában magán-kórház, gyámintézet elaggottak számára, elemi leányiskola és nőnevelde.
Pinkafő vidéke igen szép. A katlant, melyben Pinkafő meghuzódik, az 1600 m. magasságu Wechsel védi az éjszaki szelektől. A körben elterülő beláthatlan fenyvesek ereszeiben a gyümölcsfák erdei fedik helyenként a halmokat, melyek egyikére gróf Batthyány Pál, győri nagyprépost csinos kálvária-templomot emelt, melyhez a szt.-Ágoston remeték számára zárdát is épittetett. E dombról, kivált éjszaknak s keletnek ritka szép kilátás nyílik."'' <ref>{{Borovszky}} Vas vármegye</ref>
 
[[1871]]-ben a mai Burgenland területén elsőként itt alakult meg az önkéntes tűzoltóegylet.
Fejlődésén nagyot lendített az [[1888]]-ban megépült szombathely-pinkafői vasútvonal elkészülte. A [[20. század]] elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra.
[[1910]]-ben 2881 lakosából 2400 német és 370 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Vas vármegye]] [[Felsőőri járás]]ához tartozott. [[1921]]-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. [[1925]]-ben bekapcsolták sz osztrák vasúti hálózatba, fejlődése azonban az 1930-as évek elején a gazdasági világválság hatására megtorpant. [[1937]]-ben városi rangot kapott. A [[II. világháború]] alatt vasútállomása többször volt légitámadások célpontja. A szovjet csapatok [[1945]]. [[április 5]]-én foglalták el a települést. A háború befejezésének emlékére a város lakói minden év áprilisának első szombatján keresztutat járnak, melyet „orosz szombatnak” neveznek.
 
1945 és [[1955] között Pinkafő az orosz megszállási övezethez tartozott. [[1956]]-ban kereskedelmi főiskola létesült itt. [[1960]]-ban megalapították az SOS gyermekfalut. A településnek két nagy textilgyára is működött, melyet [[1966]]-ban zártak be. [[1972]]-ben főiskola, fedett uszoda és a Szent Márton-terem épült fel.
 
[[Kép:Schloss Batthyany Pinkafeld.jpg|200px250px|bélyegkép|A Batthyány-kastély]]
 
==Nevezetességei==
* Plébániatemploma [[1774]]-ben és [[1786]] között épült. 1786 szeptember 1-jén [[Szily János]] szombathelyi püspök szentelte fel Péter és Pál apostolok tiszteletére.
* [[evangélikusok|Evangélikus]] temploma [[1785]]-ben épült, tornya [[1822]]-ben készült el.
* Batthyány-kastélyát [[1658]]-ban gr. Batthyány Ádám építtette, a 18. században bővítették.
* A Kálváriatemplom [[1784]]-ben épült, építtetője gróf Batthyány Ádám volt. Déli oldalán remetelak épült.
* A temetőkápolnát [[1853]]-ban gróf Batthyány Miklós és felesége építtette.
* A temetőkápolna [[1853]]-ban, azAz irgalmas nővérek kolostora [[1854]]-ben épült gr. Batthyány Franciska megbízásából.
* Városi múzeuma [[1969]]-ben nyílt a városháza épületében.
* A barokk Szent József-kápolnát [[1730]]-ban emelték.
* A [[18. század]]ban épített Török-kápolna a török harcokra emlékeztet.
* A Szent Vince-kápolnát [[1832]]-ben építették.
* A régi városháza épületét [[1629]] körül a tiroli származású Rindsmaull család építtette. A város [[1728]]-ban vásárolta meg városháza céljára, mely funkcióját [[1954]]-ig töltötte be. Előtte 17. századi pellengér áll a város ítélkezési jogának emléke.
* Városi múzeuma [[19691989]]-ben nyílt a régi városháza épületében.
* A Mária-oszlopot [[1757]]-ben állították.
* A III. Frigyes és Mátyás király között 1459-ben zajlott csata helyén egy a 17. vagy a 18. században állított kereszt áll.
 
==Híres emberek==
* Itt született [[1810]]-ben Haas Mihály szatmári püspök, pedagógiai író.
* [[1861]]-ben itt hunyt el gr. Batthyány Milósné gr. Széchenyi Franciska, [[Széchenyi István]] nővére a község nagy jótevője.
 
[[Kép:Pinkafő1v.jpg|200px|bélyegkép|Pinkafői utca]]
[[Kép:Schloss Batthyany Pinkafeld.jpg|200px|bélyegkép|A Batthyány-kastély]]
 
==Külső hivatkozások==
* [http://www.pinkafeld-online.at/ Hivatalos oldal] {{de}}
*[http://www.pfarrepinkafeld.at/ A pinkafői katolikus plébánia honlapja] {{de}}
*[http://www.austriasites.com/sued-bgld/pinkafeld.htm Pinkafő a dél-burgenlandi térség településeinek honlapján] {{de}}
*[http://lexikon.katolikus.hu/P/Pinkafő.html Magyar Katolikus Lexikon]
*[http://www.pinkafeld-evang.at/ A pinkafői evangélikus egyházközség honlapja] {{de}}
*[http://www.vs-pinkafeld.at/ A pinkafői népiskola honlapja] {{de}}
*[http://www.stadtkapelle-pinkafeld.at/ A pinkafői énekkar honlapja] {{de}}
 
==Jegyzetek==
<references/>
 
{{Felsőőri járás}}
 
[[Kategória:Burgenland települései]]
{{csonk-Osztrák település}}
 
[[en:Pinkafeld]]