„Zajzoni Rab István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Zajzoni Rab István''' (Zajzon, 1832. február 2. – Brassó, 1862. május 15.) csángó költő. ==Élete== Evangélikus családban szület…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
Evangélikus családban született. Tanulmányait a brassói gimnáziumban végezte. Az 1848-as forradalom napjaiban az iskolát elhagyta, ám később visszatérvén mégis érettségi vizsgát tett. Szülei azt szerették volna, hogy fiukból pap vagy tanító legyen, ezért Rab István apja kívánságának megfelelően Pestre utazott, hogy teológiát tanulhasson, azonban a bölcsészkarra iratkozott be. Példaképéül [[Körösi Csoma Sándor]]t választotta, és serényen nekilátott a keleti nyelvek tanulásának. Hunfalvy Pál és Repiczky János kedvenc növendéke volt. 1855-ben [[Bécs]]ben fél éven keresztül hallgatott hittudományi előadásokat, majd belügyminisztériumi fogalmazó lett. Itteni tartózkodása során napvilágot látott alatt két önálló verseskötete is: 1857-ben a ''Magyarok kürtje'', 1859-ben pedig a ''Kordalok''. Verseinek merész hangvétele miatt távoznia kényszerült Bécsből, ám 1859 decemberében vissza kívánt térni ide, hogy teológiai tanulmányait befejezhesse. Terve nem sikerült, mivel Pesten részese lett a [[Táncsics Mihály]] által irányított forradalmi eszméket tápláló Habsburg-ellenes ifjúsági mozgalomnak. Táncsiccsal együtt tartóztatták le [[1860]]. [[február 19]]-én. Szeptemberig ült börtönben, mikoris tüdőbajára való tekintettel szabadon bocsátották.
 
1861 szeptemberétől munkatársa lett a Hölgyfutár, az Alföld, a Vasárnapi Újság c. lapoknak, valamint a Családi KorKör-t is szerkesztette. Harmadik verseskötetét is ebben az évben adták ki, melynek címe: ''Börtöndalok''.
 
Az említett újságok prózai írásait közölték, mellyel a közvélemény figyelmét felhívta a Brassó melletti Hétfalura illetve annak szokásvilágára. Csak Rab István írásaiból ismerhetjük meg a hétfalusi kakas-ünnepet vagy a Gergely-járást. 1862-ben az ''Ország Tükre'' című lapban látott navilágot egy írása, mely a boricatáncról szólt, s egyúttal a ma is elő hétfalusi férfitánc szakirodalmát is megalapozta.
 
Egészsége folyamatosan romlott, szándékában állt hogy segédlelkészi vagy segédtanítói állást elvállalva visszatérjen szülőföldjére. Brassóba érkezése után már csak két napot ért meg. 1862. május 13-án hunyt el, örök nyugalomra május 16-án helyezték a brassói evangélikus temetőben. Földi maradványait 1872-ben szülőfalujának sírkertjébe vitték át, itt egy zajzoni kőfaragó megalkotta brassói síremlékének mását. (A 80-as évek során, a brassói evangélikus temető felszámolásakor Zajzoni Rab István eredeti síremléke megsemmisült.)
 
==Emlékezete==
 
2005-ben [[Bencze Mihály]] matematikus, költő megalapította a Zajzoni Rab István-díjat, ami először 2006. október 1-jén került kiosztásra.
 
==Munkái==