„Perszeusz makedón király” változatai közötti eltérés

[[Kr. e. 170]]-ben [[Aulus Hostilius Mancinus]] került a római hadak élére, de flottája az [[euboia]]i Oreosznál vereséget szenvedett, és miután egy sikertelen kísérletet tett, hogy betörjön Makedóniába az Elümiotisz szorosán keresztül, nem mozdult Thesszáliából. Ezt kihasználva Perszeusz a dardánokra tört, akiktől nagy zsákmánnyal tért haza, majd a télen Illíria földjére vonult, hogy [[Genthiosz]] királyt a szövetségesévé tegye, ám sem ezzel, sem hasonló célzatú [[akarnania]]i expedíciójával nem ért el sikert. [[Kr. e. 169]]-ben aztán [[Quintus Marcius Philippus]] érkezése váratlan fordulatot hozott: a római hadvezér áttört az [[Olümposz]] lábánál Makedóniába, Perszeusz pedig pánikban hagyta el erős állásait Dionnál, visszavonulva egészen [[Püdna|Püdnáig]]. Philippus azonban ellátási gondok miatt nem tudta követni, így a makedónok hamarosan visszaszerezték elveszett területeiket.

 

 

[[Kr. e. 168]]-ban [[Lucius Aemilius Paullus Macedonicus|Lucius Aemilius Paullus]] [[consul]] vette a kezébe az irányítást. Mivel a makedón állásokat az Enipeusznál áttörhetetlennek ítélte, [[Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum|Scipio Nasica]] vezetése alatt serege egy részét a Püthion-hegy felé küldte, így a bekerítéstől félve Perszeusz ismét visszavonult Püdnáig. Itt [[Kr. e. 168]]. [[június 22.|június 22-én]] került sor a döntő ütközetre. A [[püdnai csata]] a [[phalanx]] megállíthatatlan rohamával indult, ám miután a sorok felbomlottak a térség egyenetlenségei miatt, a római [[legio|légionáriusok]] közéjük férkőzve súlyos mészárlást vittek végbe. A makedón lovasság és maga Perszeusz elmenekült. A király először Pellában keresett menedéket, majd [[Amphipolisz]]ba ment, ahol ötszáz [[kréta]]i zsoldosával hajóra szállt, és a szentélyéről híres [[Szamothraké]]n keresett menedéket. A [[Cnaeus Octavius]] [[praetor]] vezette római flotta rövidesen blokád alá vonta a menedékszigetet, és a király sikertelen szökési kísérletét követően megadta magát családjával együtt.