„Jacques Fromental Halévy” változatai közötti eltérés

[[ImageFájl:HalevyCartedeVisite.jpg|thumb|right|<center>'''Jacques Fromental Halévy'''</center>]]

== Élete ==

Jacques Fromental Halévy 1799. május 27-én Párizsban született egy német származású [[zsidó]] család gyermekeként. A kis Jacques zenei tehetségére már korán felfigyeltek, már 10 éves korában a párizsi [[konzervatórium]] növendéke lett. 1812-től a kor egyik legnevesebb zeneszerzőjétől, [[Luigi Cherubini]]től tanult zeneszerzést. Már hallgató korában számos elismerést sikerült begyűjtenie: 1816-ben a ''Les Derniers Moment du Tasse'' című [[kantáta|kantátájával]], majd 1819-ben a ''Herminie'' című művével elnyerte az az évben kiírt pályázatott a [[Róma]]i Díjra, ennek köszönhetően lehetősége nyílt [[Itália|Itáliában]] tovább képeznie magát. Még 1819-ben felkérést kapott a Berry herceg meggyilkolásának emlékére készítendő gyászkantáta megírására.

Már 1816-ban segédoktató volt a konzervatóriumban e feladatát Rómába való elutazásáig betöltötte. 1821-1822-ben Rómában tevékenykedett, a neves zeneszerző és karmester, [[Giuseppe Baini]] kurzusait látogatta rendszeresen. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy három [[canzonetta]] megkomponálására kapott lehetőséget a [[Nápoly|nápolyi]] San Carlo színház számára. Ekkor komponálta első színpadi műveit is, de ezek még inkább tanulmányok, gyakorlatok voltak és nem is kerültek bemutatásra. 1822-ben [[Bécs]]et útba ejtve utazott vissza a francia fővárosba. Bécsben nagy hatást tett rá a város pezsgő kulturális élete, találkozott [[Ludwig van Beethoven|BeethovenBeethovenel]]el is.

Cherubini javaslatára mutatták be [[Louis Ferdinánd Hérold]] általa befejezett operáját ''Ludovic'' címmel, aztán az 1835-ben színre vitt ''[[A zsidónő]]'' című operája meghozta neki a nemzetközi elismerést, amit a ''L’éclair'' című vígoperája tovább növelt. Még ez évben kitüntették a [[Francia Becsületrend]]del, majd a következő évben felvették a [[Francia Művészeti Akadémia]] tagjai közé. Ezután tovább folytatta opera komponálási tevékenységét, de az egy ''Ciprus királynője'' kivételével már csak szerény sikereket ért el. Töretlen volt a tevékenysége a konzervatóriumban is, ahol időközben a zeneszerzés szak vezetője lett. Tanítványai között több későbbi neves zeneszerzőt találunk: [[Georges Bizet]], [[ Charles Gounod]], [[Camille Saint-Saën]] stb.. 1844-ben a Francia Akadémia alelnöke lett, majd emellett 1854-ben elnyerte az [[akadémia]] titkári posztját is. 1862-ben nizza otthonában halt meg. utolsó színpadi műve már befejezetlen maradt. Unokaöccse Ludovic Halévy sikeres sz9vegkönyvíró volt.

== Munkássága ==

Halévy a maga korában a francia Grand opéra Meyerbeer mellett legnépszerűbb mester volt, aki [[Európa|európaeurópai]]i hírnévre tett szert. Ő maga mindig úgy érezte, hogy darabjai [[Daniel Auber|Auber]] és Meyerbeer operáinak árnyékában adósak maradtak a várt és remélt sikerrel. Operáit gazdag dallamvilág, monumentális hangszerelés, nagy létszámú kórusok, látványos tömegjelenetek, nagy számú statiszta alkalmazása és hatásos szólamok jellemezték. Korának egyik legnépszerűbb francia operaszerzője azonban darabjai mára egy kivételével teljesen eltűntek az operaszínpadokról. ''A zsidónőt'' még előszokták adni, de viszonylag ritkán tűzik műsorra. Ennek több oka is van. Egyrészt a darab kényes témája (a különböző vallások képviselőinek egymás mellett élése), másrészt hosszúsága, harmadrészt igényes és nehéz szólamai, valamint színpadtechnikai igényessége és nagy szereplő gárdája állítja nagy feladat elé az operaházakat.

Néhány operája elveszett. Színpadi művei mellett fennmaradtak kantátái, dalai, néhány egyházzenei műve. Érdekességként megmelíthető, hogy Halévy feldolgozta [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] előtt [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] ''Pikk Dámájának'' történetét.

* ''L'artisan'' (1827)

* ''Clari'' (1828),

* ''La dilettante d'Avignon'' (1828)

* ''Attendre et courir'' (1830)

* ''La langue musicale'' (1830)

* ''La tentation'' (1832)

* ''Les souvenirs de Lafleur'' (1833)

* ''Ludovic'' (1833), [[Louis Joseph Ferdinand Herold|Hérold]] darabjának befejezése

* ''[[A zsidónő|La Juive]]'' (1835)

* ''L'éclair'' (1835)

* ''Guido et Ginevra'' (1838)

* ''Le shérif,'' (1839)

* ''Le drapier'' (1839)

* ''Le guitarréro'' (1841)

* ''La reine de Chypre'' (1841)

* ''Charles VI'' (1843)

* ''Le lazzarone, ou Le bien vient en dormant'' (1844)

* ''Les mousquetaires de la reine'' (1846)

* ''Les premiers pas'' (1847)

* ''Le val d'Andorre'' (1848)

* ''La fée aux roses'' (1849)

* ''La tempesta'' (1850

* ''La dame de pique'' (1850)

* ''Le Juif errant'' (1852)

* ''Le nabab'' (1853)

* ''Jaguarita l'Indienne'' (1855)

* ''L'inconsolable'' (1855)

* ''Valentine d'Aubigny'' (1856)

* ''La magicienne''(1858)

* ''Noé'' (1858-1862, befejezetlen, a szerző halála után Goerges Bizet fejezi be

== Felhasznált irodalom ==

* Winkler Gábor: ''Barangolás az operák világában I.'', Tudomány kiadó Bp., 2005., 823-824. o.

* Gerhard Dietel: ''Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig'', Springer., Bp., 1996, 552-553.

[[kategóriaKategória:romantikusFrancia zeneszerzők|Jacques Fromental Halévy]]