Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: következő módosítása: ko:루이스 슈포어; kozmetikai változtatások
[[ImageFájl:Spohr-autoportrait.jpg|frame|right|Louis Spohr fiatal korában.]]
'''Louis Spohr''' ([[Braunschweig]], [[1784]]. [[április 5.]] – [[Cassel]], [[1859]]. [[október 22.]]) német [[romatikus zene|romantikus]] zeneszerző, [[hegedű]]s és [[karmester]]. Eredetileg Ludwignak nevezték el szülei, de ő műveinek kéziratán mindig keresztneve francia változatát használta.
 
== Élete ==
 
=== Gyermekkor és tanuló évek ===
 
Louis Spohr egy zenekedvelő család gyermekeként látta meg a napvilágot 1784-ben. Apja Karl Heinrich (1756–1843) Spohr orvos és amatőr [[fuvola]]művész, édesanyja Ernestine Henke (1763–1840) énekesnő és amatőr [[zongora|zongorista]] volt. Mindketten támogatták és ösztönözték fiúkat, amikor Louis 5 évesen elkezdett hegedű leckéket venni. Hegedű tanulmányai mellett megtanult [[orgona (hangszer)|orgonálni]] és képzőművészeti tanulmányokat is folytatott (a festészet iránt érdeklődött).
15 évesen Charles-Guillaume-Ferdinand de [[Brunswick]] herceg zenekarának a tagja lett. A herceg támogatásának hála, tanulmányait a kor [[virtuóz]] hegedűművészének [[Franz Anton Ecknek]] (1774–1804) a vezetésével tudta folytatni, akihez egy évre [[Szentpétervár]]a utazott. Itt lehetősége volt megismerkedni korának több híres muzsikusával, többek között [[Muzio Clementi]]vel és [[John Field]]del, is.
 
1800-ban volt alkalma megtekinteni [[Luigi Cherubini|Cherubini]] ''Les deux journées ou le porteur d’eau'' című [[opera (színmű)|operájának]] előadását. A darab nagy hatást gyakorolt rá, akárcsak [[Giovanni Baptista Viotti]] hegedűjátéka, aki a kor híres hegedűsének [[Konradin Kreutzer|KreutzerKreutzernek]]nek volt a tanítványa. Viotti mellett a herceg alkalmazta udvarában [[Pierre Rode]]-ot is, akinek stílusából Spohr szintén nagyon sok mindent elsajátított. 1804-ben egy nagy koncert körutat tett a mai [[Németország]] területén ([[Berlin]], [[Hamburg]],[[Drezda]]). Fellépései mindenhol sikert arattak, és a fiatal Spohr egycsapásra ismert hegedűművész lett. [[Lipcse]]i koncertje után az egyik legbefolyásosabb [[folyóirat]], az ''Allgemeine Musikalische Zeitung'' közölt róla pozitív hangú kritikát.
 
=== Gotha és az első sikerek ===
Spohr 1805-ben [[Gotha]] városába tette át székhelyét, itt 1812-ig működött a hercegi udvar [[kápolna|kápolnájának]] koncertmestereként. Emellett [[Bécs]] városi zenekarának első hegedűse is lett. 1806. február 2-án feleségül vette Dorette Scheidlert, az egyik udvari énekes lányát, aki három lány és egy fiúgyermekkel ajándékozta meg, de fiuk sajnos igen fiatalon meghalt. Feleségével sokat utazott és koncertezett. 1816-1817 között [[Itália|itáliai]] turnéra indultak, majd 1820-ban [[Anglia|Angliában]] töltöttek el hosszabb időt, aztán a következő évben [[Párizs]]ba mentek, ahol Spohr megismerkedett Cherubinivel. Első igazán jelentős kompozíciója, az 1811-ben írt első [[szimfónia|szimfóniája]] volt.
1820-ban Angliába utazott, ahol mint karmester és hegedűművész egyaránt bemutatkozott. Négy hónapot töltött el Londonban, ahol megírta a második szimfóniáját. A művet Haydn darabjai ihlették.
 
=== Casseli évek ===
 
Miután visszatért a kontinensre, Hofkapellmeister lett l'Électeur de Hesse-Cassel udvarában. A állást jó barátja, Carl Maria von Weber szerezte neki. Spohr ebben a minőségében több zeneszerző műveit is vezényelte. Többek között ekkor ismerkedett meg [[Richard Wagner|Wagner]] zenéjével. A ''Cäcilien-Ver-ein '' kórus vezetőjeként számos régi zeneszerző darabját fedezte fel újra és adatta elő: tanulmányozta [[Johann Sebastian Bach]] műveit, de [[Leonardo Leo]], [[Gregori Allegri]] és [[Antonio Lotti]] számos darabját is felélesztette a tetszhalálból. Emellett részt vett, mint orgonista, a Cassel városában minden télen megrendezett ''kamarazene''i fesztiválon is, ahol számos, akkor már klasszikusnak számító szerző művét adta elő.
 
Cassel hercegének 46. születésnapja alkalmából komponálta Spohr másik jelentős operáját ''Jessonda'' címen. Az opera cselekménye egzotikus színhelyeken játszódik [[India|Indiában]]. A bemutató 1823-ban volt.
[[Fájl:Louis spohr 2.jpg|thumb|left|180px|A zeneszerzőről készült [[dagerotípia]]]]
 
Miután meghalt Carl Maria von Weber 1826-ban, majd a következő évben Ludwig van Beethoven, Spohr korának legbefolyásosabb és legünnepeltebb német zeneszerzőjévé lépett elő. Ezután komponálta meg 3. szimfóniáját. 1834-ben 25 évnyi házasság után veszítette el feleségét. Két év múlva házasodott meg újra: elvette a huszonkilenc éves zongoristát (Marianne Pfeiffer). 1838-ban azonban nagy tragédia érte: 19 éves korában meghalt Thérese nevű lánya. Ez mélyen megrázta, ami több művén is érezhető. Még ebben az évben Lipcsében járt, ahol alkalma volt találkozni [[Robert Schumann]]al.
 
1844-ben Brunswick városában fesztivált neveztek el róla, majd miután 25 évet szolgált már a hercegi udvarban, kinevezték ''Generalmusikdirectornak''. 1847-ben London számára komponálta nyolcadik szimfóniáját, majd három év múlva, hatvanhat éves korában elkészítette utolsó művét ebben a műfajban.
== Munkássága ==
 
=== Zenekari művei ===
 
Spohr kiváló zeneszerző és korán egyik legünnepeltebb hegedűse volt. Hegedűversenyei egy olyan szerző saját használatra készült darabjai, aki történetileg utoljára volt egyformán jelentős mint hegedűművész és zeneszerző. Ezeket a műveket koncertkörútjain mutatta be, az első [[versenymű]] 1799-ben, még az utolsó 1844-ben keletkezett. Összesen 18 darabot alkotott a mester ebben a műfajban, többnyire az úti-koncertek stílusában könnyű hegedűszólókkal. A művek felépítése változatos: helyenként a nyitó tételben [[adagio]] bevezetést találunk, a lassú középső tételek pedig recitativo elnevezésű bevezetőt kaptak, három kompozíció egyetlen tételből áll, ami gyorsuló tempójú szakaszokra tagolódik, egyes darabokban a szerző a régi és az általa elutasított modern stílust állította szembe. Nr. 8. jelzésű a-moll versenymű ma is nagy népszerűségnek örvend. A mű alcíme Egy énekes jelenetre. A bemutatóra 1816-ban a[[Teatro alla Scala|milánói Scalában]] került sor hatalmas sikerrel. A három tétel szünet nélkül folyik egymásba, a kompozíciót az opera [[dramaturgia|dramaturgiájának]] megfelelően építette fel Spohr. A három tétel úgy viszonyul egymáshoz, mint a recitatvio, [[arioso]] és az [[ária]].
Versenyművei mellett Spohr több szimfóniát is írt. 1831-ben készült el negyedik műve e műfajban, amelynek alcíme : ''A hangok felszentelése''. Az alkotó szavai szerint: "karakterisztikus hangfestmény egy költemény nyomán". A tételben a szerző a hangok születését és a zene különböző funkcióit ábrázolta. A darab meglepően újszerű, távoli zenekari hatásokat is alkalmaz. A második tétel felépítése igen ötletes és eredeti: bölcsődalt, táncot és [[szerenád]]ot állított egymás mellé benne a szerző. Másik igen eredeti darabja a zeneszerzőnek ebben a műfajban, az ''op. 116-os G-dúr szimfónia'', amelyet Spohr történelmi szimfóniának szánt. Az első három tétel a Bach-[[Georg Friedrich Händel|Händel]], a Haydn-Mozart és a Beethoven periódust ábrázolja egy-egy évszámhoz kötve, míg az utolsó tétel legújabb kort mutatja be. A darab ezen része jó példája a szerző [[neoromantika]] iránt érzett ellenszenvének (különösen [[Hector Berlioz|Berlioz]] műveivel nem tudott kibékülni).
 
=== Kamarazenéje ===
 
Spohr a kamarzene területén is jelentőset alkotott. 1813-ban komponált ''Nonett fuvolára, [[oboa|oboára]], [[klarinét|klarinétra]]ra, [[kürt]]re, [[fagott]]ra, hegedűre, brácsára, csellóra és [[nagybőgő]]re'' című darabja a romantikus kamarazene megtestesítője. A mű hangvétele konfliktus mentesen dallamos, nagy formátuma és a négy tétel közül háromban alkalmazott [[szonáta]] forma ellenére. 1823-1847 között négy [[oktett]] került ki a kezéből vonósnégyesre. A darabokban a 2 csoport a kettős kórusok felépítését követve gyakran váltja egymást, a teljes nyolcszólamúság csak a kompozíció közepén valósult meg. A Spohr által létrehozott új műfaj azonban, dacára a kezdeti sikereknek, nem tudott tartósan gyökeret verni és más zeneszerzők alig alkottak valamit ebben a műfajban. Ennek okát a műfaj igényes összeállításában kell keresni. A XX. századi szerzők hasonló darabjai is inkább csak kuriózumnak számítanak.
 
=== Operái és egyéb vokális darabjai ===
[[Fájl:Rembrandt, Faust.jpg|thumb|250px|right|Faust a dolgozószobájában [[Rembrandt]] 1650-ben készült festménye.]]
Ma már ritkán játszák operáit és az operatörténetetek is elfejtik, de Spohr a német romantikus opera egyik megteremtője és Carl Maria von Weber mellett a legnagyobb korai mestere. Az 1816-ban bemutatott ''Faust'' az egyik első romantikus [[német opera]] volt, az akkoriban még mindig nagy népszerűségnek örvendő singspielek hatására, prózai dialógusokkal. A darab a szerző első operája és lényegében még az olasz [[bel canto]] hatása alatt készült számokból állt, de a recitativo accompagnatókban, néhány végig komponált jelenetben, valamint az emléketető motívumok alkalmazásában, egészen a [[zenedráma|zenedrámáig]] mutat előre. A szövegkönyv megkerülte [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] művét (aki ekkor még be sem fejezte drámai költeménye második részét) és a [[Sturm und Drang]] mozgalomnak nevet adó darabjáról elhíresült [[Maximiliam Klinger]] [[dráma|drámája]], valamint a népkönyv alapján készült. Két évvel később a szerző kibővítette darabját (megtoldotta még egy felvonással), majd az 1852-es londoni bemutató alkalmával a prózai dialógusokat recitativókkal cserélte le. A ''Faust'' a maga korábban az egyik legnépszerűbb német opera volt.
== Felhasznált irodalom ==
 
* Németh Amadé: ''Operaritkaságok'', Zeneműkiadó, Bp., 1980, 376-378. o.
* Gerhard Dietel: ''Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig'', Springer, Bp., 1996, 469. o.
* Gerhard Dietel: ''Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig'', Springer, Bp., 1996, 513., 518., 525., 529., 548., 558., 562., 570. o.
* A francia wikipédia megfelelő szócikke
 
{{Portál|Zene||opera}}
[[it:Louis Spohr]]
[[ja:ルイ・シュポーア]]
[[ko:루이루이스 슈포어]]
[[nl:Louis Spohr]]
[[no:Louis Spohr]]
156 435

szerkesztés