Főmenü megnyitása

Módosítások

a
link
Nemcsak egyes keresztényeket üldöztek, hanem az áttért [[Iszlám|muzulmánokat]] és [[Izraelita vallás|zsidókat]] is. A hírhedt [[autodafé]] az inkvizíció egyik legsötétebb fejezetét jelenti. A spanyol inkvizícióból fejlődött ki a [[Mexikói inkvizíció|mexikói]], ami egészen a függetlenség kivívásáig működött.
 
Történészek szerint a spanyol inkvizíciót[[inkvizíció]]t [[II. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] és [[I. Izabella kasztíliai királynő|Izabella]] azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek; továbbá az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek – hacsak nem a természet törvényeit szegték meg – nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá. Ezzel szemben figyelembe kell venni a zsidókkal szembeni [[1391]]. évi és az inkvizíció megalapítása után egyre gyakoribbá váló támadásokat, amelyek következményeitől tartva számos zsidó a kikeresztelkedésben keresett menedéket. Az inkvizíció vezetője, [[Tomás de Torquemada]] fogalmazta meg az ediktiumot, amellyel [[II. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] és [[I. Izabella kasztíliai királynő|Izabella]] a spanyolországi zsidókat [[1492]]-ben kiűzte az országból.
 
Valamennyi inkvizíció közül a spanyol inkvizíció ért véget utolsóként, [[1834]]-ben.
96 184

szerkesztés