„Ikonológia” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
Ikonológia (ógörög εικών - kép) alatt egy olyan 1920 és 1930 között kialakult [[művészettörténet]]i irányzatotirányzat, amely a formai elemzés értékmegkülönböztető módszere valamint az [[ikonográfia]] mellett és ezeket kiegészítve mindenek előtt egy [[műalkotás]] szimbólizmusátszimbolizmusát értelmezi. Célja, hogy a műalkotást mint egy valamely „világnézeti elképzelés” megtestesülése, szimbóluma értelmezze. „Világnézeti elképzelés” gyökerezhet [[vallás]]ban illetve [[politika]]i vagy [[filozófia]]i jellegű ideológiában.
 
Ezen ikonológiai módszert először [[Aby Warburg]] alkalmazta 1892-tes [[strassbourg]]i disszertációjában, amelyben [[Botticelli]] két képere alkalmazta. Munkamódszerét pedig [[Palazzo Schifanoia]] [[ferrara]]i hónap-képeiről tartott előadásában nevezte először ikonológiai elemzésnek. A módszert így érthető módon eleinte a Warburg-iskola módszerének nevezték, amelyet tanítványai és munkatársai alkalmaztak, mint pl.; Gertrud Bing, Fritz Saxl, Walter Solmitz, Edgar Wind és Rudolf Wittkower.
 
[[Erwin Panofsky]] 1939-től három lépcsős elemzés-sémává fejlesztette tovább a „Warburg-iskola” ikonológia módszerét: preikonográfia elemzés (präikonographische Analyse), ikonográfia elemzés (ikonographische Analyse) és ikonológiai értelmezés (ikonologische Interpretation).
 
==Források==