„Dézsi Lajos” változatai közötti eltérés

A régi magyar irodalomtörténet oktatásának túlsúlya a teljes XX. században meghatározó volt a szegedi egyetemen, s ez Dézsitől indult el. Dézsi kitűnően lerakta a magyar irodalomtörténet oktatásának alapjait, nem az ő hibája, hogy a következő nemzedékek ezt nem tudták meghaladni, s csak mindig toporogtak körötte. A közeli múlt vagy a kortárs irodalom megismerésének eszközeit [[Sík Sándor]]tól is csak részben ([[Gárdonyi Géza|Gárdonyi]], [[Ady Endre|Ady]], az antiszemita [[Prohászka Ottokár]]) kapták meg a hallgatók. A hallgatók, akik vágytak a XX. század és a kortárs irodalom megismerésére, a teljes XX. században nem kapták azt meg a középiskolában, arra már "nem volt idő", sok helyütt még József Attilára is alig. A közeli múlt és a kortárs irodalom megismerésére vágyó hallgató bejőve az egyetem magyar szakjára régi idők művelődéstörténeti anyagát meg egyre több nyelvészeti stúdiumot kapott és kap mind a mai napig, a közeli múlt és a kortárs irodalom megismeréséhez fogódzót csak [[Ilia Mihály]]tól kaphatott, ő azonban egymagában nem tudta ellensúlyozni a régi magyar irodalomtörténetirodalomtörténeti, s a nyelvészeti stúdiumok túlsúlyát.<ref>Ilia Mihály-Keserű Bálint: Magyar irodalomtörténet. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998. Szeged : [[Mészáros Rezső]], 1999. 164-172. p.</ref><!--Ne csodálkozzunk, hogy Magyarországon alig valaki érti Kertész Imre Nobel-díjas regényét.-->A szemléleti sokszínűséghez inkább a különböző nyelvek irodalmának megismerése, a világirodalom oktatása járult hozzá.