„Salome (opera)” változatai közötti eltérés

Gomerz Carille, Wilde barátja [[1906]]-ban a [[München|müncheni]] Insel-Almanachban pontosan leírja, hogy a költőt mennyire foglalkoztatta a hercegnő hús-vér alakja. Milyen volt, vagy méginkább: milyen legyen? Wilde [[Spanyolország]]ba akart utazni, hogy a Prádóban [[Tiziano Vecellio|Tiziáno]] Saloméját láthassa. Azt a képet mely elöttelőtt [[Jacopo Tintoretto|Tintoretto]] így kiáltott fel: "Végre valaki, aki vonagló húst fest!" Látni akarta Stanzioni és Veronese képeit. Nem múlt el nap, hogy ne beszélt, álmodozott volna a [[zsidó]] hercegnőről. Órákig álldogált az ékszerboltok kirakata előtt, hogy kiszemelje azokat az ékszereket, melyek ideálisan illenének képzelete bálványának testére. A boltokban található legbujább szöveteket sem találta elég megfelelőnek, hogy stílszerüen takarják Heródes unokahúgának észbontó meztelenségét. Egy este az utca közepén megállt és így szólt hirtelen: "Teljesen meztelenül jobb lenne. Nem gondolja? Minden ruha nélkül, de drágakövekkel bőségesen borítva. Ékszerek csengenek, csilingelnek a hajában, csuklóján a karján, a nyaka körül, ékszerek övezik a csípőjét. Egy ártatlan Saloméról aki csupán anyja eszköze hallani sem akarok. Nem, nem, Salome tudja mit tesz. [[Leonardo da Vinci|Leonardo]] úgy festette meg, hogy az ajkak tükrözik a szív kegyetlenségét."