„Pierre Puvis de Chavannes” változatai közötti eltérés

[[1850]]-ben ugyan elfogadták egy képét a Szalonra, de ezután évről- évre visszautasították. Nem tartozott semmilyen iskolához és irányzathoz, bár az első időszak művein megfigyelhető még Delacroix és [[Daumier]] hatása, és főleg mitológiai témájú képeket festett. Ide sorolható alkotásai többek között ''„A munka”'' (1863) és az ''„Ősz”'' (1865). A korszak művészeti áramlatainak a középpontjában a táblaképfestészet állt (gondoljunk az impresszionistákra), de őt ettől függetlenül a monumentális freskófestészet kezdte foglalkoztatni. Számos remekmű örzi az emlékét ebből az időszakból: a ''„Szent Genovéva”''-sorozat (1874-78, 1893-98), amely a párizsi Pantheonban látható, a ''„Szent liget”'' (Lyon), ''„A tudományok dicsőítése”'' a párizsi Sorbonne-on (1889-91), de még az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Boston]]ban is festett faliképet a közkönyvtárba. Érdekes, hogy freskófestészete [[Gaugin]] figyelmét is felkeltette, és folyamatosan érdeklődött művészete iránt. Táblaképein is vallásos-mitologikus-allegorikus témákat dolgozott fel (A szegény halász, 1881). Portrét nem sokat festett, de ezek stílusa is sokat örökölt más festményitől (''„Princess Marie Cantacuzène portréja”'', 1883). ''Marie Cantacuzène'' hercegnő később a felesége lett. Tartja magát az a feltevés, hogy [[Maurice Utrillo]] festőnek, [[Suzanne Valadon]] gyermekének ő az apja (Suzanne Valadon akkoriban Puvis de Chavannes modellje (is) volt, és évi kétszáz frank (tartás)díjat fizetett modelljének). Képeit általában ''Paul Durand-Ruel'' műkereskedőnél értékesítette, nála volt első sikeres tárlata is. Még élete vége felé is hatalmas freskókat festett, például a párizsi Városháza számára. Az eddig említetteken kívül grafikai munkássága is jelentős.