„Makszim Gorkij” változatai közötti eltérés

A fordulat után átmenetileg nem ír darabokat. (Illetve egyet igen, de azt a hatalom betiltja.) Önéletrajzi regénytrilógiája befejező része, az Egyetemi éveim (Moi unyiverszityeti, 1922) sokkal komorabb hangvételű, mint az Inasévek vagy a Gyermekkorom. Lenin (1924-31) c. portréjában nemcsak a népvezért, hanem a pozitív emberi erények megtestesítőjét is bemutatja. Az orosz kapitalizmus idején játszódik családregénye, Az [[Artamonovok]] (Gyelo Artamonovih, 1927). Az Átlag, a Kispolgár platóni ideáját akarja megírni [[Klim Szamgin élete]] (Zsizny Klima Szamgina, 1925-36) című epopeiájában. Gorkij egy Faust-, Hamlet-szerű figurát akart alkotni Szamginnal, akit tervei szerint a [[Lenin]]t éljenző tömeg taposott volna agyon [[1917]] áprilisában. A regénybe a századforduló [[Oroszország]]ának összes típusát, jelenségét bele akarta írni – kész csoda, hogy nem tudta befejezni. [[1928]]-ban körutat tesz a [[Szovjetunió]]ban: úti benyomásait A Szovjetunióban (Po szojuzu szovjetov, 1929-30) c. cikksorozatban rögzíti. Ezzel a művel végleg elkötelezte magát a hatalom mellett. Helyeselte a sztálini munkatáborokban folyó "átnevelést", emberségesnek állította be az ott folyó életet, amivel sikerült kivívnia [[Szolzsenyicin]] gúnyos megvetését.