„Makszim Gorkij” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az Októberi Forradalom után: "A Szovjetunióban" értékelése |
→Élete: Valami ősbolsevik írhatta ezt a cikket, aki szentet akar csinálni Gorkijból. Tele van csúsztatással és kozmetikázással. Újraírni nem akarom, de próbálom korrigálni, ahol lehet. |
||
37. sor:
[[Fájl:Gorkij 60 evesen Magyarsag kep mell 1928 marc 29.jpg|bélyegkép|280px|jobbra|Gorkij 60 évesen - 1928.]]
Lenin viszont tisztelte benne a nemzetközi elismerést kivívó írót, és állami hivatalt adott a kezébe. Gorkij lett a vezetője annak az irodalmi központnak, amelyik azt a feladatot kapta, hogy a szovjet rendszer számára kívánatos európai és világirodalmat fordíttassa le oroszra. Gorkij teljes jóhiszeműséggel vállalta el a feladatot, az orosz nép kultúrájának egyetemes felemelkedését látva benne. Az irodalmi központ tevékenységét ő irányította, és döntő szava volt, az állami könyvkiadás külföldi irodalmat közvetítő területén, viszont nem volt hajlandó, hogy politikai szemszögből ítélje meg jó, vagy rossz egy mű. Rövid idő alatt egyebek közt [[Wells]], [[Shaw]], [[Anatole France]], [[Romain Rolland]] kötetei kerültek a szovjet könyvesboltokba. Ugyanakkor bátorította a fiatal írókat költőket. Számtalan fiatal tehetséges író, költő kezdte pályáját ez alatt a rövid idő alatt, a Gorkij irányítása alatt álló irodalmi pezsgés idején. Tevékenysége mégis ellentmondásos volt. [[Iszaak Babel]]t például támogatta, nem engedte viszont kiadatni [[Andrej Platonov]] "Csevengur" című regényét, amivel az egyik legnagyobb tehetségű orosz író pályáját törte derékba. Gorkijt eleinte senki sem merte felelősségre vonni, bár szüntelen támadások között működött. Sőt a [[Lenin]] alapította szentpétervári "Tudósok háza" vezetőjévé is őt nevezték ki. Aztán amikor politikai dogma odáig terjedt, hogy a "Tudósok háza" néhány tagját a helyi bíróság agyonlövette, megírta nyílt levelét Leninhez, amelyben elvakultsággal, politikai dogmatizmussal vádolta meg, és az orosz nép szellemi értékeinek tudatos pusztításával. Ekkor ismét emigrációba kényszerült. Caprira ment.
Összeveszett a bolsevikok több vezetőjével is, például [[Zinovjev]]vel. [[1918]] végére ismét a párt „szimpatizánsa” lett, a következő években „őfelsége ellenzéke” szerepét próbálta játszani, s néha még a [[Cseka]] által elfogott embereket is ki tudott szabadítani. [[Lenin]] ezért is javasolta neki, hogy menjen külföldre, kezeltesse magát.
Gorkij [[1921]]-ben tüdőbetegséget kapott, s ismét elhagyta a [[Szovjetunió]]t, [[Németország]]ba, [[Csehország]]ba, majd [[Olaszország]]ba ([[Sorrento]]) utazott. Csupán hét év múlva, 1928-29-ben tett látogatást újra a Szovjetunióban.
Lenin halála után kialakuló hatalmi harcot messziről - emigrációból - figyelte. [[Trockij]] és [[Sztálin]] párharcában ő a parasztvezérben, Sztálinban bízott inkább a Lenini elveket továbbvivő Trockijjal szemben. Leninben korábban csalódott, ezért úgy gondolta, hogy az orosz nép sorsára egy parasztvezér kedvezőbben hat. Hazautazott, amikor is szemtanúja lehetett Sztálin győzelmének. Hónapokon keresztül utazott szovjet-Oroszországban és tapasztalnia kellett, hogy a lenini hagyományok, és a marxista doktrínák kedvéért még mindig szegénységben, nyomorban él az orosz nép, és nem ritka az éhhalál. Sztálin hűvös távolságtartással fogadta a neves orosz írót, aki feltárta azt amit tapasztalt. Sztálin válasza arra szorítkozott, hogy mindezt leírni nem szabad. Gorkij a parasztellenes parasztpolitikán felháborodva cikket írt az Izvesztyijá-ba, amely egymaga egy vádirat volt a sztálinizmus ellen - ám ugyanakkor kétszínűség is, hiszen maga Gorkij gyűlölte a parasztságot, a jövő letéteményesét kizárólag a munkásságban látta. Harmadszor is menekülnie kellett hazájából, ezúttal tüdőbajára hivatkozva tölti idejét Capriban. Sztálin megbocsátott, visszahívta, feladatokkal látta el.
Gorkij újból visszatért [[1931]]-ben, ezúttal végleg hazatérve ünnepelt íróvá vált otthon is. [[1934]]-ben ő volt az I. Össz-Szövetségi Írókongresszus vezetője. Ő lett az Írószövetség első elnöke is. [[Tüdőbaj]]ban halt meg, de máig sokan vitatják, hogy természetes módon-e. Az általa csak 'Jagodkának' szólított [[Genrih Grigorjevics Jagoda]] vezette NKVD-t sejtik a halála mögött. Gorkij ugyanis újra külföldre akart menni, mert [[Kamenyev]]et közbenjárása ellenére sem engedték ki.
| |||